A tulajdonos örök szégyene

Merthogy péntek este, a Honvéd sorsát megpecsételő egerszegi vereség után, valahol Zalacsány környékén azt ígérte az őt megállító, zokogó drukkereknek, hogy egy év sem telik bele, és a Bozsik-stadion újra NB I-es találkozóknak ad majd otthont.
– Kispesten aligha örülnek neki, hogy jön a Pápa…
– Holott akár örülhetnének is, hiszen az mára eldőlt, hogy a rosszindulatú pletykákkal szemben indulunk a második ligában – mondta Kovács Attila társtulajdonos. – De hogy milyen eredményt érünk el a Pápa, a Szolnok, a Balassagyarmat és a többi csapat ellen, azt még ne kérdezze, mert legfeljebb azzal a válasszal tudnék szolgálni, hogy remélem, olyat, ami garantálja a feljutást.
– Korábban nemegyszer utalt arra, hogy nyáron elköszön a Honvédtól. Ehhez képest a jövőről, a kispesti jövőről beszél.
– Ne feledje, a megbízatásom szombaton, a Dunaferr elleni szezonzáróval lejár.
– Akkor mégis veszi a kalapját?
– Tulajdonos vagyok, akadnak kötelezettségeim.
– Akkor mégsem veszi a kalapját?
– A héten tartunk egy közgyűlést, utána okosabb leszek.
– Most viszont, ha jól sejtem, csalódott.
– Az nem kifejezés… Életem legnagyobb kudarcaként fogom fel, hogy amit vállaltam, nevezetesen azt, hogy benttartom a Kispestet, nem tudtam teljesíteni. Kár bűnösöket keresni, a felelősség kizárólag engem terhel.
– Azért a futballistákat se hagyjuk ki a sorból…
– Ha azt vesszük, hogy nem tudtak annyi pontot szerezni, amennyi elég lett volna az élvonalbeli tagság megtartásához, akkor igen, ők is hibásak. A rájátszásban csak a Dunaferrt és a Videotont vertük meg, a kiesés elleni harcban a legfőbb ellenlábasunknak számító Békéscsabát egyszer sem győztük le, Sopronban vezettük kettő nullára, onnan sikerült kikapnunk három kettőre. Most mondjam azt, hogy néhány labdarúgó hozzáállása nem volt megfelelő?
– Ha így érzi, mondja csak.
– Tudja, ebben a helyzetben nehéz bármit is mondani… Maradjunk annyiban, én vagyok a hibás.
– Ha abból indulunk ki, hogy sokan azt állítják, a Kispestnek Kovács Attila személye miatt kellett kiesnie, akkor meglehet, valóban ön a felelős.
– Hallottam ezt a verziót én is, és ha ez tényleg így van, az nem az én szégyenem.
– Más klubvezető ilyenkor keresi a kiskapukat: ez a csapat visszalép, amaz nem vállalja a feljutást…
– Sajnálom, én nem töröm ilyesmiken a fejem. A pályán elért eredmények alapján kiestünk, ennyi. Legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy a törvények és a szabályok nem csupán a Kispestre vonatkoznak…
– Hanem?
– …hanem mindenkire. De mindegy, mi készülünk az NB I B-re.
– Azt hittem, azzal védekezik majd, hogy a bundaügy tette tönkre a gárdát, hogy a játékvezetők a Honvéd ellen fújtak, hogy a liga a Békéscsabánál is veszélyesebb rivális volt…
– Külső tényezők is zavarólag hatottak ránk, ez tagadhatatlan, ám, mint említettem, én vagyok a hibás. Kérem írja le: szégyellem magam, hogy ez a csapat Kovács Attila vezetése alatt esett ki az első osztályból. Ezt sosem bocsátom meg magamnak.
– Az áprilisban munkába lépő Duró József szaktanácsadót idézném: "Ha januárban neveznek ki, bentmarad a csapat”.
– Lehet, hogy igaza van. Lehet, hogy ha a tavaszi tizenöt meccsen ő ül a kispadon, akkor nem esünk ki. Lehet, de nem biztos…
– Bizonyára korai a kérdés: mi lesz a csapattal, ki lesz az edző?
– Jól mondja, korai a kérdés. Talán jövő héten térjünk erre vissza.
– Szombaton kilátogat a Honvéd utolsó élvonalbeli bajnokijára?
– Nem értem, miért kellene távol maradnom. Szeretem ezt a klubot.
– Akkor zárásként üzenhetne valami biztatót a drukkereknek. Csak ne azt, hogy Hajrá, Honvéd!
– Ilyenkor biztatót?! Kitartás, más nem jut eszembe…