Most végre nem sírt a labda

Senkit sem érdekel a bundaügy, a tippmixgyanú, a meccsek gyenge színvonala, a milliós tartozások özöne, a mosolyogtató telephelycsere-sorozat. Itt csak a játékon van a lényeg, a futball kedvéért gyűlik össze immár nyolcadik éve rengeteg sportoló és közéleti személyiség.
Ezen a vasárnap délutánon meglepően sok autó hajtott az M7-esen Siófok felé, mert a szervezők rengeteg mérkőzést illesztettek a programba, és most érthetően nem csapatbusszal közlekedtek a játékosok. Fájdalom, egyedül a nézőket nem sikerült megfelelő számban összecsődíteni, talán az esőre forduló idő, talán a telki uborkaszedés, talán a futballunk színvonala tartotta otthon a közönséget – bár mára kétségtelenül eljutottunk odáig, hogy ezt az ezer szurkolót is meg kell becsülni (a július 26-i bajnoki nyitányon a Ferencváros elleni mérkőzésen vélhetően lennének többen is, most már a liga jóindulatán múlik, hogy két hét múlva is nyitva maradnak-e a kapuk Siófokon…).

A mérkőző felek aztán meg is becsülték a nézőket, egymást követték a szép cselek, az ügyes megmozdulások. Nem volt anyázás, még egy pofon sem csattant el, úgyhogy végre jól érezhette magát az ember fia. Akik végigülték a bő négyórás programot, azok láthattak kilencéves gyerekeket önfeledten focizni; láthatták Nemcsák Károlyt, Eperjes Károlyt futballozni (sajnálatosan a színészválogatott kapusa, Barabás Kis Zoltán agyrázkódást szenvedett az Eb-győztes ügyvédválogatott elleni gálameccsen); láthatták az esemény főszervezőit, élükön Horváth Gábort, hogyan terelik a labdát; láthatták a másodosztály Kelet és Nyugat válogatottját; láthatták futballozni az edzői szakma krémjét (megjegyezzük, néhány szakvezető még simán eljátszogathatna akár az élvonalban is…); láthatták a futballvezetők csapatát is – és zárásként mérkőzött a ligaválogatott a legjobbnak ítélt légiósok együttesével. Tényleg a teljesség igénye nélkül, csak egy röpke felsorolás, kik is voltak ott Siófokon: Bozsik Péter, Csank János, Csertői Aurél, Egervári Sándor, Fülöp Ferenc, Kiprich József, Lengyel Ferenc, Mészöly Géza, Mészöly Kálmán, Pintér Attila, Sallói István, Simon Antal, Supka Attila, Szentes Lázár, Szieben László, Telek András, Tomka János, Vincze István és még seregnyi mai játékos.
És itt volt legfőbb szereplőként a labda, amely szállt, pattogott, gurult, megállt – de most egyetlen alkalommal sem sírt.
Mi több, a program vége felé végre a nap is kisütött – engedelmükkel ebben az ünnepi hangulatban ezt jó előjelnek vesszük a hamarosan kezdődő bajnokság előtt.

Kenesei Krisztián lett a legjobb labdarúgó

Több mérkőzést is játszottak ezen a délutánon Siófokon, ám a leginkább várt csata természetesen a ligaválogatott–idegenlégiósok találkozó volt. És bár ezen a napon természetesen nem az eredményeken volt a főhangsúly, azért illik megjegyezni, hogy "előételként” a másodosztály Kelet-, és Nyugat-válogatottjainak összecsapása 2–2-re végződött, az edzők pedig 2–0-ra legyőzték a vezetők együttesét.

A főmeccs első félidejében egyértelműen a légiósok akarata érvényesült. Szűcs Lajos kapus többet repkedett, mint egy átlagos bajnokin szokott a Ferencvárosban, és bár Radu Sabo elől több alkalommal is nagyszerűen tisztázott, a csatár a 25 perces félidő végén mégis túljárt az eszén, amikor 22 méterről nagyszerűen csavarta a labdát a bal felső sarokba. Várható volt, hogy ezt a ligaválogatott nem hagyja annyiban, és fordulás után már jobban is játszott ellenfelénél – mégis sokáig úgy tűnt, hogy marad a külföldi győzelem, ám az utolsó percben Juhász Roland közelről a kapuba talált, így döntetlen lett a meccs vége. Persze, az ilyen gálamérkőzéseken ez ne is lepjen meg senkit…

Ligaválogatott–Légiósok 1–1 (0–1)
LIGAVÁLOGATOTT: Szűcs L. (Végh Z.) – Molnár Z., Lipcsei, Éger (Kuttor), Szekeres, Füzi Á. – Zavadszky (Czvitkovics), Véber, Németh N. – Kovács Z., Bajzát (Juhász R.). Edző: Mészöly Kálmán, Szentes Lázár
LÉGIÓSOK: Tomic – Vukmir, Vochin, Flavio Pim, Selymes – Habi, Jezdimirovics (Lazics), Szabó T., Rednic (Lambulics) – Sabo, Sumudica. Edző: Csank János, Vladan Filipovics
G: Juhász R., ill. Sabo

A Futbálon adták át az elmúlt idény legjobbjainak járó díjakat is. Alighanem a Hivatásos Labdarúgók Szakszervezete által szervezett szavazás a legdemokratikusabb a maga kategóriájában, hiszen a profi játékosok voksolhattak arról, hogy vajon ők kiket tartanak az elitnek. Nos, a legjobb labdarúgó az elmúlt bajnoki évben Kenesei Krisztián lett, aki három kategóriában is megelőzte vetélytársait.

A díjazottak

A 2002–2003-as bajnoki év legjobb mezőnyjátékosa: Kenesei Krisztián (ZTE, 252 szavazat), 2. Lipcsei Péter (FTC, 136), 3. Zavadszky Gábor (MTK, 80). A legjobb kapus: Szűcs Lajos (FTC, 216), 2. Vlaszák Géza (Újpest, 130), 3. Végh Zoltán (Videoton, 106). A legjobb 21 éven aluli játékos: Szabics Imre (Sturm Graz, 246), 2. Czvitkovics Péter (MTK, 136), 3. Németh Norbert (Győr, 76). A legjobb külföldön játszó magyar labdarúgó: Dárdai Pál (Hertha Berlin, 184), 2. Király Gábor (Hertha Berlin, 122), 3. Babos Gábor (Breda, 88). A legjobb Magyarországon játszó külföldi labdarúgó: Selymes Tibor (Debrecen, 178), 2. Adem Kapic (FTC, 110), 3. Daniel Rednic (MTK, 91). A legjobb játékvezető: Ábrahám Attila (180), 2. Kassai Viktor (100), 3. Arany Tamás (96). A legjobb edző: Csank János (Siófok, 302), 2. Egervári Sándor (MTK, 104), 3. Szentes Lázár (Debrecen, 54). A legjobb NB I B-s játékos: Márton Gábor (Pécs, 266), 2. Somfalvi Csaba (Haladás) 112, 3. Varga Zoltán (Bük, 74). A legjobban fejelő játékos, egyben a Nemzeti Sport Aranyfej-díjának győztese: Marius Sumudica (Debrecen, 6 gól). Gólkirály: Kenesei Krisztián (Zalaegerszeg), 23 gól. A legenergikusabb játékos: Kenesei Krisztián (Zalaegerszeg). A legjobb sportriporter (Knézy Jenő-díj): Faragó Richard (Telesport).