Egervári Sándor a fejfájós meccs után

"Fejfájós mérkőzés volt ez a zágrábi, jó néhány lehetőséggel, fordulattal. Függetlenül attól, hogy a Dinamo Zagreb több helyzetet alakított ki, valamint jobban is futballozott, mint mi, mégis könnyen alakulhatott volna számunkra kedvezően az összecsapás. Úgy kezdtük a találkozót, ahogy elterveztük, és ha félórai játékot követően Illés Béla a hálóba rúgja a labdát és nem a horvátok kapusába, akkor most aligha a vereség okait kellene boncolgatni. Nem akarok belemenni abba a felvetésbe, hogy mi van akkor, ha két góllal vezetünk, azonban az, aki már látott futballmeccset, tudja: ebben az esetben más a mérkőzés lélektana. Persze, azt is tudom, hogy ebben az időszakban a hazaiaknak is voltak lehetőségeik, ám a kispadról azt éreztem, hogy a támadóharmadban nem tudnak úgy rágyorsítani, hogy abból gólt szerezzenek. Sajnos, hiába rendelkezünk jól fejelő emberekkel, a légicsatákat többször is elveszítettük, és a két gyors támadót is nagyon nehezen tudtuk tartani. Az utolsó húsz pecben a házigazda belefáradt az önmaga által diktált iramba, Juhász Rolandot is azért küldtem fel a támadósorba, mert éreztem, lehet még keresnivalónk. Jó csapat ellen veszítettünk, és most már biztos, hogy a visszavágón kockáztatnunk kell. A tisztes helytállással ugyanis semmit sem érünk…”