Aki sztárfutballistáknak is fúj

Stamler Péter számít úttörőnek, hiszen 1994-ben a Soproni ELC–Csepel mérkőzésen ő kapott először 10-es osztályzatot, míg három évvel ezelőtt, 2000. május 21-én Puhl Sándort értékeltük a legjobb osztályzattal a Győr–Kispest mérkőzés után.
Nos, harmadik a sorban a 41 éves Ábrahám Attila, aki a vasárnapi DVSC–Ferencváros (5–0) mérkőzésen bíráskodott kiválóan. A FIFA-kerettag játékvezető a 112. élvonalbeli mérkőzésen mûködött, s hogy a debreceni meccs lett a forduló legjobb öszszecsapása, az a játékvezető remeklésének is köszönhető.
– Örülök, hogy részese lehettem a nagyszerû mérkőzésnek – mondta a debreceni találkozó után Ábrahám Attila. – Remek hangulat, nagy iram, sok gól és sportszerûség jellemezte a találkozót. Pedig, most már bevallhatom, tartottam a meccstől, hatott rám a mérkőzést megelőző feszült hangulat, mert ugye a fél ország a Fradi javára megítélt büntetők jogosságát vitatta, mások meg a múlt bajnokság utolsó fordulójában történtek után egyfajta visszavágást emlegettek. Tartottam attól, hogy e feszültség hat a játékosokra, ám szerencsére alaptalannak bizonyult a félelmem, és csupán kétszer kellett a sárga lapot felmutatnom.
– Mégis mázsás terhektől szabadult… Ne vegye rossznéven, hogy szóba hozom a tavaly augusztusi Békéscsaba–Kispest mérkőzést, amelyen hatalmasat hibázott. Gondolom, ma is emlékszik a történtekre…
– Sőt, néha álmodom is arról az esetről. A századik élvonalbeli mérkőzésemen ugyanis elkönyveltem magam, hiszen nem a kétszer szabálytalankodó kispesti Pandur Péternek adtam másodjára sárga lapot, így elmaradt a jogos kiállítás. Megszenvedtem bûnömért, hat hétig pihentetett a játékvezetői bizottság. Lelkileg padlóra kerültem, még az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a játékvezetést, ám mellém álltak a barátok, a családtagok, a kollégák, de sokat segített Puhl Sándor, a játékvezetői bizottság elnöke is. Az ő biztatása is kellett a folytatáshoz.
– A gyötrelmek ellenére szimpatikusan viselkedett, nem másokban kereste a hibát, hanem saját magát tette felelőssé.
– Mert nem is hibázott más, csak én. Az történt, hogy az első sárga után a játékos mezszámát a percekhez könyveltem el. Hatalmas baki, de már túl vagyok a nehezén.
– Olyannyira, hogy ebben a szezonban egy találkozót kivéve minden mérkőzése után kilencest kapott a Nemzeti Sporttól.
– Érzem magam is, hogy jól megy a bíráskodás, ezt leginkább a nyugodt háttérnek, a felkészültségnek, a segítőimnek köszönhetem, és persze hálás lehetek a pécsi postaigazgatóság vezetőinek is, hiszen főnökeim toleranciája nélkül semmire sem mennék. Említhetem még Georgiou Grigorisz partjelzőt, akivel öt éve bíráskodom, minden gondolatát, mozdulatát ismerem. Tompos Zoltán egy éve segíti munkámat, és vele is tökéletes az összhang, mégis minden mérkőzés előtt tizenöt percen át eligazítást tartok, megbeszéljük, mire kell figyelni. A játékosoknak azonban soha nem tartok előadást, hanem inkább az ítéleteimmel próbálom magam mellé állítani őket. Persze, tévedek én is, hiszen a játékvezető sem gép, de mindig, mindenkor a legjobb tudásom szerint próbálok bíráskodni.
– Számít-e, figyeli-e a Nemzeti Sporttól kapott osztályzatokat?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel, mit írnak rólam, hiszen mint oly sokan, én is hiú vagyok, fontos, miként ítélik meg a ténykedésemet. Most például plusz motivációt ad, hogy távol Magyarországtól is kipróbálhatom magam, ugyanis az a megtiszteltetés ért engem és Tompos Zoltánt, hogy Katarban bíráskodhatunk. Egy csodás világ, s a kint légióskodó Stefan Effenberg, Mario Basler és Gabriel Batistuta vár ránk.