A régi bakik megszépülnek

Aztán megannyi egyforma, mégis különböző délután meséje, gólt kiabáló, hangját emelő szpíkerrel, ezer történettel, és az elégedett őssel – már ha a Csaba nyert. A Magyar Rádióban mind a mai napig egyfajta "intézmény" a körkapcsolás, és nekem némiképp a hangok tulajdonosai is azok, így Török László is."Hetven márciusában debütáltam a körkapcsolásban, Videoton– Csepel mecscsel, erre pontosan emlékszem, a végeredményre viszont már nem esküdnék meg, de úgy rémlik, » jóképű« nulla nulla született a Sóstói-stadionban – elevenítette fel a pályakezdést Török László. – Kéthetente jutott egy mérkőzés, így nem túlzás: egy, két száz találkozó már mögöttem van. És mégis. Bár a világ azóta igencsak megváltozott, közte – sajnos – a futballunk is, nekem mind a mai napig ugyanúgy kell készülnöm a közvetítésekre. Persze, az sem állja meg a helyét, ha azt mondom, hogy a harmincnégy év alatt mindig ugyanazt kapta vissza tőlünk a hallgató. Gyengült a labdarúgás körítése, a focink… Az érem másik oldala: ha manapság egyetlen pici, szép momentum akad, máris vehemensebben, élénkebben beszélek. Igaz, a közelmúltban – hosszú idő után – volt szerencsém egy olyan nemzetközi meccsről, a Köbenhavn– FTC UEFA-összecsapásról is tudósítani, amelyen igenis lehetett szeretni a magyar csapatot, mert a játékosai felszántották a pályát. Bevallom, régebben azért könnyebb dolgunk volt, több markáns egyéniséggel találkozhattunk a zöld gyepen, vagy annak a szélén. Onnan közvetítettünk, és az a dilim, hogy a vonal mellől még a rossz meccs is közepesnek tűnik. Hallom, ahogy összerúgnak a játékosok, közvetlen velük a kontaktus. Visszasírom azt az időszakot, még ha olykor hóbuckákon is kellett ülnünk…"S hogy mi az, amire viszont nem szívesen emlékszik vissza a riporter? Nos, ilyen esetre nincs példa, elvégre utóbb a bakik is megszépülnek, mosolyt fakasztanak."Fiatalon, ha valami botorságot beszéltem, az emberek a koromra hivatkozva legyintettek, manapság viszont megkapnám, hogy vén hülye vagyok. Úgy öt-hét évvel ezelőtt, egy Fradi–Újpest derbin büntetőhöz jutottak a vendégek, s bár a közönség háborgott, én balfék módra olyasmit mondtam, hogy a zúgolódás nem jogos, bizonyosan tizenegyest ért az eset. Akkoriban nem volt szokás rátörni az ablakot a riporterre, de a bejelentésem után néhány másodperccel néhány öregúr azért az esernyőjével bekopogtatott a fülkébe… Egy barátom is velem tartott azon a délutánon, ott ült a szurkolók között, és utóbb nevetve mesélte: bár a közelében nem volt egyetlen, a kisrádiót fülére szorító drukker sem, a közönség reakciójából pontosan tudta, mit mondhattam."1/4. rész: A gólok hangjai, avagy futball és mikrofon
2/4. rész:
3/4. rész: A szurkolás? Kizárva!
4/4. rész: Az irigyelt olasz kolléga