Királyi álom: arany és a bentmaradás

Szombathelyen a télen kissé megcsavarintották ezt a tételt, hiszen a Lombard FC Haladás tulajdonosa, Bíró Péter felfrissítette a csapatot, mégpedig úgy, hogy a honi mezőny tán legjobb játékosát, a bajnok MTK csapatkapitányát, Illés Bélát is szerződtette, a szakmai munkáért felelős Bozsik Pétert pedig a pozíciójában hagyta… Ideig-óráig. Ugyanis a csapatnak nem ment a játék, vereség vereség hátán, és a Haladás immár utolsó az Arany Ászok Ligában. Annak ellenére is, hogy a tulajdonos végül a kispadon is váltott, hiszen már Tóth Bálint a szakmai igazgató. "Béla király" pedig játszik, de a szombathelyi csapatban neki sem megy, így a többre hivatott gárda is csak vergődik.

– Van egy kellemetlenkedő kérdésem!
– Tessék, tegye fel – reagált Illés Béla, a Lombard FC Haladás korábbi válogatott játékosa.
– Mikor szerzett gólt legutóbb bajnoki meccsen?
– A fene tudja, de az biztos, hogy még az MTK-ban futballoztam.
– Ez az! Szombathelyre a télen megváltóként várták vissza, ehhez képest egyetlen gólt sem rúgott eddig a Lombard FC Haladás színeiben, mi több, csapata az utolsó helyen áll az Arany Ászok Ligában.
– Így van.
– Kínos, nem?
– Elismerem, ennél én is jobbra számítottam. Az sem titok, hogy megviselnek a sorozatos kudarcok, hiszen a környezetem, az ismerősök, a barátok és a családtagok érzékelik a hangulatváltozást. De nem az a lényeg, hogy én rúgok-e gólt vagy valaki más, hanem mindennél, de most aztán tényleg mindennél fontosabb, hogy a csapat megtalálja a kiutat a gödörből. ---- – Nagy terhet jelent a Haladás megmentése?
– Nekem?
– Ki másnak?! Önt szerződtették megmentőnek.
– Nos, valóban azért hívtak Szombathelyre, és én is azért jöttem, illetve tértem vissza a Haladáshoz az MTK-tól, hogy segítsek a csapatnak. Felesleges szépíteni, ez eddig a legkevésbé sem sikerült… Ez nem azért van, mert nagy a nyomás rajtam, azt ugyanis fel tudom dolgozni, de az is igaz, hogy minden egyes vereség egyre és egyre görcsösebbé tesz. Nem kellene más, csak egyetlen apró siker. Nem vagyunk mi olyan roszszak, csak nincs szerencsénk. A legtöbb csapattal – például a listavezető Ferencvárossal is – egyenrangú ellenfelek voltunk a mérkőzéseken, ám mindig van egy olyan momentum, ami nem a mi javunkra dönti el a meccset.
– Ugye tudja, hogy kieshetnek, ha… Ha nem sikerül az osztályozón sem nyerniük.
– Ennyire ne fussunk előre, és erre nem is gondolok. Osztályozó nélkül kell bent maradnunk, ez a cél.
– Könnyelmű.
– Ugyan már. Egész egyszerűen nem fordul meg a fejemben a kiesés. Beszéljünk másról…
– Élvezi még a futballt? Ezt csak azért kérdem, mert többször is azt nyilatkozta, hogy egészen addig akarja folytatni a játékot, amíg örömét leli benne. Nehezen tudom elképzelni, hogy mámorító érzés lenne egy tökutolsó csapatban futballozni.
– Nem, valóban nem mámorító érzés, de ettől függetlenül még élvezem a focit. Ne akarjon temetni… ---- – Dehogy akarom! No, de azt azért megkérdem: volt-e már valamelyik csapatával az utolsó helyen?
– Előfordult. A Haladással, még élvonalbeli pályafutásom elején. Sőt a nyolcvankilenc-kilencvenes bajnokságban ki is estünk az első osztályból.
– Kísért a múlt?
– Megint kezdi? A történelem most nem ismételheti meg önmagát.
– Látta a vasárnapi örökrangadót?
– Láttam, és mondhatom, nagyon örültem az MTK győzelmének. Ezzel az eredménnyel nyíltabb lett a harc a bajnoki címért.
– Hangulatos kis meccs volt…
– A kiállításokra és a Lipcsei Péter, Torghelle Sándor afférra gondol? Nos, diplomatikus leszek: ezeken a mérkőzéseken mindig nagy a küzdelem, a végére azonban csakugyan elfajultak az indulatok.
– Tegyük fel, hogy az MTK megvédi a bajnoki címét. Mit szólna?
– Boldog lennék. Elvégre fél évig még én is hozzátettem valamit a csapat sikeréhez, és így talán joggal érezhetném én is bajnoknak magamat. Ez lenne az ötödik aranyérmem.
– Csak közben ki ne essenek a Haladással.
– Mondtam már: nem esünk ki!