A miskolci foci nem halhat meg

Szerdán fordult a kocka: Guti Miklós ügyvezető keresett minket, egyfelől, hogy magyarázatot adjon előző napi távollétére, másfelől, és esetünkben ez az alighanem fontosabb, hogy tájékoztasson arról: a diósgyőri futballhoz hasonlóan a remény sem halt meg – legalábbis ma még nem.
– Tény, a hétfői nappal ellentétben, amikor is hajnali fél egyig a szurkolókkal beszélgettem, kedden nem találhattak meg a pályán, de csak azért, mert százhetven kilométerrel odébb, Budapesten tárgyaltam az MLSZ főtitkárával, Berzi Sándorral. Mit mondjak, hosszadalmasan beszélgettünk arról, miként élhetnénk túl ezt a nyarat… – jelezte Guti Miklós, nem csak duma, hogy meg akarják menteni a csapatot.
– A versenykiírás speciel nem önök mellett szól, hiszen az abban rögzítettek kimondják, az a futballvállalkozás vehet részt a bajnokságban, amely "rendelkezik az MLSZ klublicencével". Mivel a DVTK 1910 Kft. nem büszkélkedhet a startoláshoz elengedhetetlen engedéllyel, nincs miről beszélni.
– Szerintem még van. Hiába a szigorú paragrafusok, korábban jóval nagyobb bajban lévő együttesek gondjaira is találtak megoldást. Éppen ezért hiszem, hogy minket sem akarnak száműzni az élvonalból. Amikor a tavasszal felavattuk a villanyvilágítást, a szövetség nálunk vendégeskedő elnöke tapasztalhatta, mennyien és mennyire szeretik mifelénk a focit. Úgy vélem, ebbe kapaszkodhatunk, hiszen azzal mindenki, így az MLSZ, illetve a liga vezérkara is tisztában van, hogy a Diósgyőr üde színfoltja lenne az első osztályú küzdelmeknek. ---- – Ez kétségkívül jól hangzik, csakhogy a többezres nézősereg meg a jó hangulat nem alapfeltétele az indulásnak. Ellenben, hogy csak egy példát hozzunk fel, a rendezett anyagi körülmény az.
– Nem titkoljuk, hónapok óta tartozunk a játékosunknak, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy rendezzük az adósságunkat.
– Tudja ön is, hogy ez kevés.
– Az ígéret önmagában az, azonban Magyar Ernő nemrég megvásárolta a kft. többségi tulajdonát Ott Erzsébettől, és Erzsike úgy döntött, az így befolyt összegből kifizeti a futballistákat. Hozzáteszem, egy labdarúgót sem akartunk, akarunk becsapni.
– Rendben, a napokban törlesztenek. Ám hiányosságok még mindig akadnak a nevezést illetően.
– Orvosolhatók ezek, higgye el! Éppen azt kértem Berzi Sándortól, hogy a jövő keddi, rendkívüli elnökségi ülésen ne azt nézzék, miért nem indulhat a Diósgyőr, hanem azt, hogyan tudnánk a problémákat közösen megoldani. Mindenesetre felvetettem, legkésőbb márciusig pótolnánk a mulasztásokat, már csak azért is, mert időközben kiderítettük, az Európai Labdarúgó-szövetség csak azon csapatok számára teszi kötelezővé a klublicenc megszerzését, amelyek résztvevői valamelyik nemzetközi sorozatnak. Minket ugyebár ez a veszély most nem fenyeget, ellenben garantálom, ha jövőre kiharcolnánk, mondjuk, az UEFA-kupa-indulást, minden előírásnak eleget teszünk.
– Látom, nem az a típus, aki szerint félig üres a pohár…
– Azért a nyugalom szobrát nem lehetne rólam megmintázni… Nem tagadom, van bennem félsz, ugyanakkor bízom a labdarúgóliga, az MLSZ, valamint Magyar Ernő bölcsességében és jóindulatában. ---- – Utóbbinál maradva: a megmentőként várt üzletember ezekben a napokban Németországban tartózkodik, és csak vasárnapra ígérte hazaérkezését. Ha azt vesszük, hogy a fellebbezést péntekig kell benyújtaniuk, kicsit késeinek tetszik az időpont.
– Ez így igaz, de már megtettük a szükséges lépéseket ez ügyben: felhívtuk Magyar Ernőt, s azt kértük tőle, ha egy mód van rá, mihamarabb térjen haza. Jelen állás szerint elképzelhető, hogy már csütörtökön itthon lesz. Közben én minden létező fórumon elmondom, aki tud, az segítsen nekünk, mert ha Magyar Ernő hajlandó ennyit áldozni a diósgyőri futballra, akkor mások, így például a helybéliek is csatlakozhatnának hozzá.
– Mennyi is az annyi?
– Kétszázhúszmillió forintot ígért a csapat működtetésére.
– Az eddig elhangzottakat leegyszerűsítve: a DVTK jövője Magyar Ernőn múlik.
– Egyrészt az ő, másrészt a labdarúgó-szövetség kezében vagyunk. Az MLSZ szavazta meg a versenykiírást, ugyanez a szervezet változtathat rajta.
– De mi lesz, ha újfent kikosarazzák önöket?
– Marad az NB I B, utólag ugyanis oda is leadtuk a nevezésünket. Sőt a nevezési díjat is befizettük.

Ezt a csapatot meg kell erősíteni

– Eddig nem tették meg?
– Nem.
– Mert?
– Mert nem volt rá pénzünk, a klublicenc megszerzésére tett kísérletünk mind elvitte…
– Most már van?
– Valamennyi akad. Kértem is a szakmai stáb tagjait, Ôze Tibort és Détári Lajost, hogy az együttes megerősítésén fáradozzanak.
– Már megint félig tele a pohár.
– Most még igen…