Tamási ma már az asztalra csapna

- Szeptemberben távozott a Fáy utcából. Felteszem, ennyi idő alatt sikerült önmagában tisztáznia az akkori történéseket.
- Mostanra megnyugodtam, kialakult az új életritmusom, és az is igaz, hogy manapság már sok mindent másként látok, mint annak idején - mondta Tamási Zsolt, aki az élvonalba és a Magyar Kupa legjobb négy csapata közé juttatta a Vasast.
- Nem unatkozik munka nélkül?
- Szó sincs arról, hogy ne tudnám magam elfoglalni. Mivel másfél évig nem laktam Győrben, sok mindent elhanyagoltam az otthoni dolgaimból, és ezeket most igyekszem pótolni. Többet lehetek a családtagjaimmal is, akikre ugyancsak kevesebb időm jutott az utóbbi időszakban.
- De a kispad azért hiányzik…
- Ez igaz. Ha kapok ajánlatot, értelmes feladatot, akkor ismét belevágok. De nem vagyok az a tréner, aki keresi-kutatja a lehetőségeket, és megpróbálja "eladni" magát. Általában eddig is a feladat talált meg engem.
- Mint Győrött és később a Vasasnál is…
- Így van, de ha már ez szóba került: érdekesen hasonló körülmények között távoztam az ETO-tól és Angyalföldről is…

- Mire céloz?
- Nem szeretnék a részletekbe belemenni. Egy biztos: mindkét helyen engem igazolt az élet. Igenis reálisan láttam a csapatok helyzetét, egyik együttesnél sem tévedtem, amikor azt hangoztattam, lehetetlen feladatot tűztek ki elém a vezetők.
- Felmenti magát a felelősség alól?
- Nem, hiszen azzal is tisztában vagyok, mit rontottam el a Vasasnál. Talán többször és keményebben kellett volna az asztalra csapnom, egyik-másik játékossal szigorúbb lehettem volna. Ezzel együtt joggal várhattam volna több bizalmat a szurkolóktól és a vezetőktől. De nehogy félreértsenek: a történtek ellenére szép emlékek kötnek a Fáy utcához.
- Mi a véleménye a Vasasról?
- Már nem én vagyok a vezetőedző, ezért nem minősítem a csapatot. Távozásom óta csak egyetlen alkalommal, Győrben láttam a Vasast játszani, abból a meccsből pedig nem lehet sok következtetést levonni.