Harcban maradni az aranyért

Vegyünk egy nyereséges magyar futballvállalkozást - maga a felvetés amúgy némiképp abszurd, tekintve, hogy a bevallások szerint nincs is több -, majd tegyük fel a kérdést: látva a honi futballgazdasági állapotokat (nehezen értelmezhető szókapcsolat), mi lehet a cél Debrecenben?
A három választási lehetőség: bajnoki cím, aranyérem, BL-indulást érő pozíció megszerzése az Arany Ászok Ligában (ami esetünkben megegyezik az előző kettővel).

Az álom nem elérhetetlen az idén (sem) a 102 éves DVSC számára, hátránya ugyanis egy találkozón ledolgozható az őszi első címvédővel, az FTC-vel szemben, annak ellenére is, hogy a nevesebb egyleteket is ideig-óráig padlóra küldeni képes váratlan - az előzmények nélküli kifejezés ezúttal nem állná meg a helyét - edzőváltás eklatáns példáját láthattuk Debrecenben. Szentes Lázárt Supka Attila váltotta a félidény hajrájában - az új szakvezető eddigi debreceni bajnoki mérlege három győzelem és egy döntetlen, a Magyar Kupában viszont a soproni 1-0 a kiesést jelentette -, s a Loki korábbi játékosával a kispadon a helyzet és a cél változatlan. A Ferencváros tehát látótávolságon belül van, azaz él a szurkolói, tulajdonosi remény, hogy a piros-fehérek megszerzik történetük első élvonalbeli aranyérmét. Ehhez azonban az elmúlt két évad bronzérmesének, illetve a játékosoknak túl kell lépniük például a napjainkban végképp avítt "főváros-fóbián" - elmúltak azok az idők, amikor pesti stadionban kvázi előre strigulázható volt a vidéki vendég veresége. S ha már botlás: a DVSC három alkalommal maradt pont nélkül az aktuális kilencven perc zárultával, s ebből kétszer hazai pályán volt kénytelen fejet hajtani (a Győr ellen 1-3; az Újpest ellen 1-2) a rivális előtt.

A játékosállományát tekintve is irigyelt kétszeres Magyar Kupa-győztesnél úgy vélik, a tavaszra leginkább a támadószekció (alapvetően a helyzet per gól arányszám) szorul "javításra", azaz egy csatár felétlenül érkezik a kilencgólos Kerekes Zsombor, és a hétig jutó Igor Bogdanovics mellé. A sikerre a garanciát mégis elsősorban Sándor Tamás jelentheti, a saját nevelésű, a honi mezőnyből képességeivel kimagasló irányító trükkjei és passzai nélkül speciel a két csatár lehet, megrekedt volna fejenként három-négy találatnál. Nem kérdés: a támadók betlijét inkább képes elviselni a társaság, mint a helyi idolét, aki lapunk értékelése szerint az ősz legjobb mezőnyjátékosa volt.

---- B ---- &