Székelyföldi újratervezés – Csinta Samu publicisztikája

EURÓPA CSENDES, ÚJRA CSENDES, legalábbis a bajnokságok szintjén, miután kitört az első őszi válogatott szünet. A bajnokságok kézifékjét különböző fázisokban húzták be, több okból is, például a vb-résztvevő országokban jellemzően később kezdték a küzdelmeket, így a klasszikus őszi-tavaszi rendszerben zajló bajnokságokban a Bundesliga negyedik, illetve a román Superliga tizedik fordulója között szúrták le a résztávokat jelképező képzeletbeli botokat. Az NB I-ben nyolc kör – azaz a bajnokság negyede – után lehet megfogalmazni az első tanulságokat, de mivel a 12 csapat amúgy is állandóan szem előtt van, forduljunk ezúttal inkább a két székelyföldi együttes felé, amelyek a román bajnokságban keresik a megkapaszkodás lehetőségét.

A helyzetet már többször tituláltuk történelminek, hiszen korábban legfeljebb egy romániai magyar identitású gárdával vállalhatott sorsközösséget az ilyesmire érzékeny szurkoló. Miután a Sepsi OSK 2017-ben kezdődő tündérmeséje 2025-ben váratlanul véget ért, a folytonosságot az FK Csíkszereda azzal párhuzamos feljutása garantálta. A sepsiszentgyörgyiek azonban rövid úton vissza is jutottak az élvonalba, ahol a csíkszeredaiak bravúrosan megkapaszkodtak, így máris készülhettünk a székely rangadókra. Az elsőn már túl is vagyunk, a Csíkszeredában rendezett találkozó 0–0-s eredménnyel zárult, a vendégek fölényében zajló meccs azonban elsősorban attól emlékezetes, hogy a csíkiak ekkor szerezték eddigi egyetlen bajnoki pontjukat. Kilenc vereség és egyetlen döntetlen nyomán az FK sereghajtóként várja az október 9-i újrakezdést, míg a Sepsi OSK a jóval megnyugtatóbb 9. helyen fújhatja ki magát, mindössze egy ponttal lemaradva a felsőházi rájátszást lehetővé tévő helyezéstől.

De nemcsak a „vészhelyzet” miatt jutott talán több figyelem a Csíkszeredára, a csapat vezetőedzője, Szabó István, illetve több, a magyar bajnokságban is megforduló játékos révén is fokozottabb az „érintettség”. Bár időközben némileg lekopott Szabóról a kecskeméti „csodatétel” hímpora, tőle azért minimum a szinten tartást várták el, miután a korábbi idény végén a klub váratlanul elköszönt a végül biztosnak tekinthető bennmaradást levezénylő Ilyés Róberttől. Szabó igazából már 2025 végén megjelent Csíkszeredában, amikor az FK meglehetősen reménytelen helyzetben várta a tavaszi szezont, a váltást azonban elnapolta a csapat fokozatos talpra állása, a feltámadási folyamat ívének esetleges megtörését nem kockáztatták idény közbeni edzőváltással. Ami azonban csak késett, a bajnoki záróra másnapján bekövetkezett a külvilág előtt barátságosnak beállított szakítás, a hivatalos verzió szerint azért, mert Ilyés szükségét érezte egy kis pihenésnek. Ami egészen a közelmúltig tartott, a volt sokszoros román első ligás játékos néhány napja állt újra munkába a Szatmárnémeti VSK másodosztályban szereplő csapatánál.

Az FK vezetői talán abban reménykedtek – mert amúgy túl sok érv nem szólt az edzőcsere mellett –, hogy Szabó magyarországi kapcsolatai révén sikerül úgy megerősíteni a keretet, hogy közben „életben maradjon” a klub működésének egyik alapelve: a magyar játékosok túlnyomó többségének biztosítása. A cél jelentős mértékben meg is valósult, a csapat 30-as keretének egyharmadát Magyarországról érkezett játékosok – köztük Eppel Márton, Tajti Mátyás és Pászka Lóránd – alkották. A bajnoki főpróba is reménykeltően sikerült, a Dunaszerdahelyen rendezett Duna-kupa elődöntőjében a piros-feketék 3–1-re legyőzték a magyar bajnok ETO-t, és a döntőben is csak tizenegyesekkel kaptak ki a házigazdáktól. A gyenge bajnoki rajt azonban egyre inkább megcsapolta a társaság önbizalmát, és a tizedik fordulóban elszenvedett vereség után a román sportsajtó már szinte kész tényként kezelte, hogy a bajnoki szünetben elköszönnek Szabótól. Az értesülés helytállónak bizonyult, azóta már a magyar tréner utódját is megtalálták: a Sepsi OSK-t annak idején az élvonalba vezető, azóta Csíkszeredában is megforduló Valentin Suciu kapott megbízatást, hogy állítsa meg az FK zuhanását.

Sepsiszentgyörgyön sem változtattak a klubfilozófián. A háromszéki együttesnél mindig is az eredményességet azonnali hatállyal elősegítő játékostoborzás gyakorlatát szorgalmazták, dacolva az örök kritikával, amely szerint mutatóban is alig van magyar játékos a keretben. Korábban éveken át a kapus Niczuly Roland jelentette a magyar „elemet”, most a klub neveltje, a tehetséges fiatal középpályás, Batzula Hunor tölti be ezt a szerepet – tegyük hozzá, cseppet sem érdemtelenül. A Sepsi OSK eddig elsősorban stabil védelmével tűnt ki, ám ahogy haladunk a csatársor felé, úgy válik egyre súlytalanabbá a szerkezet. A piros-fehérek 50 százalékos teljesítménnyel, három győzelemmel, négy döntetlennel és három vereséggel állnak, az egyetlen „vállalhatatlan” meccset – 0–5 Botosánban – leszámítva, hazai pályán értékelhető futballt produkálva, idegenben viszont meglehetősen törékeny karaktert mutatva gyűjtöttek össze 13 pontot. Ami ugyan még semmire sem garancia, de továbblépési bázisként elfogadható.

A két székelyföldi együttes idei bajnoki szereplésének kilátásait igencsak beárnyékolták a magyarországi politikai változások, pontosabban az anyagi jellegű következményei. A két együttes néhány magyarországi szponzora jelezte, hogy a továbbiakban csak csökkentett mértékben, vagy egyáltalán nem tudja támogatni az egyesületeket. Ez a Sepsi OSK esetében bevallottan legalább 30 százalékos bevételkiesést jelent a korábbi állapotokhoz képest, és ez bizony bármilyen léptékben érzékeny hányadot jelent. A klub elnöke, Diószegi László szerint a mostani idény – a tévés jogdíjakkal együtt – a korábbinál szűkösebb kiadások mellett még abszolválható, de a folytatáshoz sürgősen új támogatókat kell találni. Ehhez viszont kötelező az első osztályban maradni, ellenkező esetben bármelyik együttes sokat veszít a vonzerejéből. Az FK Csíkszereda elnöke, Szondy Zoltán a nyári tusványosi táborban úgy nyilatkozott, hogy a klub rendelkezik az idényhez szükséges anyagi tartalékokkal, a megnyugtató jövő azonban esetükben is újabb források becserkészésén múlik. Amihez ugyancsak elengedhetetlen az első osztályos státus további megléte. Márpedig az utóbbi csapatot illetően ez újabb bravúros feltámadást feltételez.

Szabó István esetében az utolsó pillanatig az elegancia jellemezte a klub és az edző viszonyát, de az eredménytelenség már korábban is kihozta a szurkolótáborból a váltás iránti igényt. Természetesen Szabónak is hallania kellett a Dinamo elleni hazai mérkőzés végén a nézőtérről érkező, a távozását követelő hangokat. „Harmincéves edzői pályafutásom alatt megtapasztaltam, hogy a szurkolók mindig igazat beszélnek. Ha a csapat nem az elvárt szerint teljesít, azért elsősorban a vezetőedző a felelős” – mondta a mérkőzés után, ennek ellenére a következő vesztes bajnoki után is a folytatásról beszélt. Ha rajta múlik… Ez azonban már inkább a válás körüli tárgyalási pozíció minél kedvezőbbé tételét célozta, mintsem tényleges jövőkép felvázolását.

A szakítás tényleg nem rajta múlott, és bár az egymástól való elköszönés körülményeiről a nyilvánosság nem értesülhetett, vélhetően mindkét fél számára elfogadható volt, mert a szokásos píszí kommunikáció adta hírül az edzőcserét. A váltás azonban rendre pénzbe kerül, ami bármelyik, biztonsági körülmények között működő alakulat esetében fájdalmas áldozat. A jövő pedig még a klubfilozófia szilárdságát is kikezdheti, amit az új szponzori „lábak” növesztésének szükségessége is meghatározhat.