Apák, fiúk, barátok

Fiát még az sem zavarta, hogy a gólt éppen az ő csapata kapta: "Látjátok, fiúk, az én édesapám!" - nézett büszkén körbe.
Mohácson jártunk, a karácsonyt követő, szilvesztert megelőző, kétségkívül ünnepi hangulatban lezajlott futballgálán. Itt a pécsi öregfiúk (a pályán látottak alapján: a pécsi örökifjak) együttese, ott Baranya megye polgármesterei, amott a Megasztárok meg a régi csillagokat szintúgy felvonulató házigazdák. S persze a Barátok közt csapata, Berényi Miklós és Magdi néni helyett Fehér Csabával, ifjabb Dárdai Pállal, Bódog Tamással, Márton Gáborral, Kulcsár Árpáddal, Pest Krisztiánnal s a többiekkel. A lelátón pedig csaknem ezer emberrel (jó jel: esztendeje jóval kevesebben voltak, ha ez így megy tovább, jövőre már megtelik a másfél ezer ülőhellyel felszerelt csarnok).

Gáláról lévén szó, az eredmény másodlagos, folytatnánk a beszámolót, azonban ez így nem teljesen igaz. A polgármesterek például úgy örültek az 1-9-nél szerzett második góljuknak, mintha 2002-ben nyertek volna… Fehér Csabáék pediglen úgy küzdöttek a döntőben a mohácsi vész elkerülése érdekében (a hazai együttes nem egyszer vezetett ellenük), mintha nem is egy bulimeccs keretében léptek volna pályára. Győztek is.
További nyertesek: azok a lelkes szurkolók, akik - ifjabb Dárdai Pál, Bódog Tamás és Gera Zoltán felajánlása nyomán - a licitálás végén a hónuk alá csaphattak egy-egy Hertha-, Mainz-, illetve West Bromwich Albion-dresszt.
Ja, és még egy említésre méltó pillanat: ifjabb Dárdai Pál mellel átvette a beadást, majd mielőtt a labda lepattant volna, jobbal, elegánsan a jobb alsóba továbbított.
Ekkor idősebb Dárdai Pál mellett a pálya szélén tipegő legifjabb Dárdai Pál is elégedetten bólintott…