Borbély Balázs: Szavakkal szinte leírhatatlan, milyen megtisztelő bajnoknak lenni az ETO-val

– Hogy bírja a médiafelhajtást?
– Tettem egy viszonylag felelőtlen kijelentést Horváth Csabának, a sajtóreferensünknek, mert az utolsó fordulóban a Kisvárda elleni mérkőzés előtt nagyon nem akartam nyilatkozni senkinek, nehogy elvigye a figyelmemet a médiaszereplés – mondta a Nemzeti Sportnak adott interjújában Borbély Balázs, az ETO FC-t története ötödik bajnoki címéig vezető 46 éves szakember. – Csak a meccsre akartam koncentrálni, szóval, mindent lemondtam, viszont megígértem neki, hogy ha úgy alakul, minden sajtófelkérésnek eleget teszek, minden újságírónak a rendelkezésére állok. Legmerészebb gondolataimban sem képzeltem, hogy ennyi online felület és újság létezik a világon.

– Múlt héten szombaton azt mondta, néhány napra szüksége van, hogy kifejezze, mit jelent a klub történelmének arany lapjaira kerülni. Hidegkuti Nándor, Verebes József és Pintér Attila után a negyedik edző, aki bajnok lett az ETO-val, klublegenda lett.
– Megtisztelő. Szavakkal szinte leírhatatlan. Hatalmas nevek az elődeim, még Európában is.

ANNAK IDEJÉN BARÁTSÁGGAL TÁVOZOTT A FERENCVÁROSTÓL

– Hét évvel ezelőtt, 2019-ben kezdődött a Ferencváros egyeduralma, amelyet most a vezetésével szakított meg az ETO. Akkoriban mi volt a szakmai célja a futballban?
– Éppen azon a nyáron kerültem a Fradihoz, de többször is említettem már, hogy ennyire nem gondolkodtam távlatokban. Mindig a közeljövőt helyeztem előtérbe, élveztem az ottani munkát, a budapesti életet, igyekeztem előrelépni. Semmilyen különleges érzést sem jelent, hogy mi szakítottuk meg ezt a sorozatot, mert én barátsággal távoztam onnan, sőt azt szerették volna, hogy maradjak. Csak az ETO volt fókuszban, hogy hétről hétre javuljunk, és hosszú távon sikeresek legyünk.

– Jerevántól Kisvárdáig tartott az idény, mi volt a csúcs?
– A kisvárdai meccs…

– A kisvárdai mérkőzést leszámítva…
– A Fradi elleni hazai győzelem, de minden nagy összecsapás mérföldkő volt. Ha visszamegyünk az elejére, a Pjunik elleni továbbjutás nagy önbizalmat adott a csapatnak, az AIK elleni pedig még többet lendített, tudtuk, hogy nemzetközi szinten sincs mitől tartanunk. A Rapid elleni győzelmet is említhetem. Nem feltétlenül csúcspontok ezek, de befolyásolták az évad kimenetelét.

– A Rapid legyőzése az akkor még tapasztalatlan csapattal vagy a Ferencváros elleni idei mérkőzések számítanak nagyobb bravúrnak szakmailag?     
Nehéz megmondani. A teljesítmény alapján mindegyik megérdemelt siker volt annak ellenére, hogy az ellenfelek is joggal mondhatják, volt lehetőségük. A Rapid és a Fradi elleni győzelmek egyaránt nagy sikerek.

– Volt mélypont?
– Nem feltétlenül a mélypont szót használnám, de amikor kiestünk a Konferencialigából, bizonytalanságot éreztem, nem tudtam, hogyan éljük meg ezt az időszakot, mekkora mentális hatása lesz a csapatra. Hullámvölgyeink nem voltak, inkább rossz napjaink, például márciusban, de annak is oka volt. Négyszer kaptunk ki az idényben, de szerencsére sohasem újabb vereség következett, hanem döntetlennel vagy győzelemmel kilábaltunk. 

A CÉL FELÉ HALADVA NŐ A TÉT ÉS A NYOMÁS

– Hogy kezelte a munkával és a saját magával szemben támasztott elvárásokkal keletkező feszültséget?
– Amikor sikeres a csapat, kevesebb a feszültség, kisebb a nyomás. Kimondott krízishelyzetekről nem tudok beszámolni, legfeljebb konfliktusokról. Nem értettünk egyet a játékosokkal vagy a szakmai stábbal bizonyos kérdésekben, de ez természetes. A meccsel járó stressz a munka része. Hadd hozzam ide az Arsenalt: az utóbbi néhány meccsen azért nem úgy játszott, mint az idény elején. Ahogy közeledik a cél, úgy nő a tét és a nyomás. Még a világszinten élcsapatnak számító Arsenalnál is érezhető, így persze nálunk is. Kis idegeskedés, kapkodás, de ők is és mi is behúztuk, megérdemelten.

– Kis komolytalansággal teszem fel a kérdést: az Arsenalt mint BL-riválist is figyelte?
– Nem… Szeretem az angol Premier League-et és a spanyol La Ligát, figyelem az eseményeket, a londoni csapat sztorija nagyon hasonlított a miénkre.

– Több mint kétéves győri munkássága idején egyszer hallottam játékos hiányára panaszkodni, a már említett márciusi rossz napok során Paul Antont említette. Ennyire drámai helyzetet teremtett a hosszú sérülése?
– Lehet, hogy Paul Antont mondtam, de nem biztos, hogy csak rá gondoltam, hanem a teljes belső középpályára. Az ősszel játékosbőség keletkezett ezen a poszton, de karácsonykor Anton megműttette magát, s bár úgy tudtuk, január végére százszázalékos állapotban lesz, ez máig nem történt meg. Vingler Lászlóval helyettesítettük, szuperül játszott, elkapta a fonalat, élt a lehetőséggel, aztán jött a balszerencsés keresztszalag-szakadása. Összesen maradt két olyan kaliberű, tapasztalatú játékos arra a posztra, aki a bajnoki címhez szükséges szintet képes lett volna hozni. Décsy Ádám tehetséges fiatal, de ő maradt a cseréjük. Márciusban féltem tőle, hogy mi történik, ha Vitális Milán és Tóth Rajmund valamilyen oknál fogva nem lesz hadra fogható. Mindkettejüket eltiltották sárga lapok miatt ebben az időszakban, és nem tudtuk őket olyan szinten helyettesíteni, ahogyan szerettük volna. Tehát nem feltétlenül Anton, hanem a kiszolgáltatott helyzetünk miatt panaszkodtam.

– Vitális Milán, Tóth Rajmund, Vingler László és a még fiatalabb Décsy Ádám is saját nevelésű, de teljesen különböző profilú középpályás. Hogyan jellemezné az akadémia munkáját?
– Kimagasló, egyértelműen. Hárman már magas szintű NB I-es futballisták, ketten, Vitális és Tóth már ki is nőtték ezt, európai szintre tehetők. Vitálisban az az igazán különleges, hogy alapvetően a nyolcas és a tízes a posztja, de 
a hatost is remekül ellátja. Ritkán látni olyat, hogy valaki ilyen jól védekezik és támad is egyszerre. Laci szervez hátulról, kevésbé agresszív vagy mozgékony, de nagyon jó helyen van nála a labda, Rajmi pedig a labda nélküli játékban a legjobb, de fejlődik a labdával is, támadásban.

– Tollár Imre Szentlőrincen jó idényt futott, Décsy Ádám és Szép Márton Győrben kapott szerepet. A következő évadban ők lehetnek a fiatalperces játékosai az ETO-nak?
– Egyelőre lehetetlen megmondani. Szép Marcit nem is igazán láttam még játszani, szinte csak az NB III-ban, ami teljesen más környezet, nem szeretek arról véleményt alkotni. Décsy Ádám 2025 januárjában nagyszerű benyomást tett rám, Anton és Samsindin Ouro szintjét hozta, de a télen nem volt olyan meggyőző, így bizonytalan lettem vele kapcsolatban. Kíváncsi vagyok, hogyan tér vissza a szabadságról. Remélem, meglépi a szintet, mert látom a fantáziát benne. Szép Marciban még többet látok: gyors, a kezdősebessége remek, magas, csak át kell lendülnie az ifi- és a felnőttfutball közötti átmeneten. Nem lehet öt percig a földön maradni egy ütközés miatt, fel kell nőni fejben is. Jó helyen van nála a labda, nagyszerűen lát a pályán, a rúgótechnikája is megfelelő, érzi a kaput.

– Kisvárdán említette, hogy a nemzetközi szereplés miatt fontos lenne a csapat magjának egyben tartása. Kiket tart nélkülözhetetlennek?
– A kisvárdai kezdő tizenegy, a sérült Csinger Márk, erős második számú kapus, Bánáti Kevin, nem is sorolnám inkább tovább a neveket, de azért mindannyian tudjuk, kik a kulcsjátékosok, és azt is, hogy lehetetlen lesz mindenkit megtartani. Kevés esélyt látok arra, hogy a legjobbakat, Nadir Benbualit és Vitális Milánt például itt tudjuk tartani. Ők már abban a huszonöt-huszonhat éves korban is vannak, amivel ki is nőtték a magyar bajnokságot, európai szintű labdarúgókká váltak, ezt a válogatottjukban is megmutatták. Nyilván örülnék, ha a védelem megmarad, és akár meg is erősítjük egy jobbhátvéddel vagy Daniel Stefulj mögé egy balhátvéddel. Bízom benne, hogy Zseljko Gavrics élvezi az életet Győrben, szerintem ő még velünk marad, és Stefulj esetében is ezt gondolom. Nfansu Njie-nek még korai lenne a szintlépés, de rövid időn belül készen állhat rá. Bízom benne, hogy ha változik a keret, a helyetteseket megtaláljuk.

– Tavaly szeptemberben kérdeztem, hogy ki lehet Vitális Milán után válogatott Győrből. Egy az egyben úgy történt, ahogyan megjósolta, Schön Szabolcs, Csinger Márk, Tóth Rajmund, valamint az algériai Nadir Benbuali is kapott már meghívót, többen játszottak és gólt is szereztek azóta. Honnan tudta ennyire pontosan?
– Három évet dolgoztam játékosmegfigyelőként, nem tudom, hány ezer futballistát néztem meg és hány riportot írtam róluk. Merem állítani, ez az időszak segített abban, hogy felismerjem, kiben található meg az európai szinthez szükséges lehetőség.

Borbély Balázs tavaly szeptemberben azt nyilatkozta lapunknak, hogy Tóth Rajmundból válogatott játékos lehet, de nem kényszerposztján, a jobb oldalon, hanem a középpályán. Paul Anton és Vingler László sérülése után visszakerült eredeti helyére, de még edzőjét is meglepte, mennyit fejlődött. „Szerintem nemcsak engem, hanem a közvéleményt, a győri futballkövetőket is meglepte Rajmi teljesítménye a visszatérésekor a középpályára. Nem teljesített rosszul jobb oldali védőként, de itt szintet lépett. Nem volt egyszerű a helyzete, miközben posztriválisai között találta az idény elején Vitális Milánt, Samsindin Ourót, Zseljko Gavricsot, Paul Antont. Aztán elfogytak előtte, és fantasztikusan játszott. Tudtuk, hogy labda nélkül nagyon jó, de szélső védőként magas iramú futásokban tizenöt-húsz százalékot fejlődött, és így nemcsak hatvan-hetven percig bírta a labda nélküli munkát, mint előtte, hanem kilencven-százhúsz percen keresztül. Sokat javult és higgadtabbá vált a labdás játéka. Ugyanebben a pozícióban szerepeltem, sokat beszélgettünk, videóztunk, mert én huszonöt-huszonhat évesen értem meg arra, hogy labdával is magas szinten játsszak. Mondtam neki, hogy megnyugszol majd, és a lehető legegyszerűbb megoldásokat válaszd elsőre. Előfordult, hogy a középsőből a támadózónába akart kulcspasszokat adni, és ezek pontatlanra sikeredtek. Felhívtam rá a figyelmét, hogy rengeteg játékosmegfigyelő és ügynök ül a lelátón: végezze el a piszkos munkát, de még gyakorolni kell azt a pluszt. Meg kell szerezni a labdát, leadni a legközelebb álló csapattársnak, így sokkal hatékonyabbá válik. Meghallgatott, próbált így játszani, és hatalmasat lépett előre.” S hogy mit szólt a Kisvárda ellen a 93. percben bemutatott hihetetlen szerelésére? „Nagyon kockázatos kísérlet volt, hála istennek, tiszta… Én hetven méterre álltam az esettől, kérdeztem a körülöttem lévőktől, mi történt, aztán kiderült, hogy teljesen tiszta szerelést mutatott be. Én nem vállaltam volna be, ha rajtam múlik, elengedem, és majd kivédi a lövést Samuel Petrás. Úgy láttam, biztos benne, hogy ő éri el elsőként a labdát. Nem tudom, mi lesz vele, információm szerint ő az egyetlen, akiért konkrét ajánlatot kapott a klub.”

MUNKAVÁLLALÁS KÜLFÖLDÖN? MÁS SZINT ÉS MÁS TÁVLAT IS…

– Mennyire vonzza a külföldi munka lehetősége?
– Ha valamit elkezdünk és szeretjük csinálni, ambiciózusnak kell lenni. Manapság ritka, hogy öt-hat évet eltöltsön valaki egy helyen, mint Bognár György vagy Hornyák Zsolt. Ha kapnék a jövőben olyan ajánlatot, és elgondolkodtató lenne, nyitott lennék rá, de ez nem csak rajtam múlik. Itt a családom, a gyerekeim, komplex döntést igényelne. Igencsak vonzó és jó ajánlatnak kellene lennie.

– A Premier League-et és a La Ligát említette kedvenc bajnokságaként. Ha elengedi a képzelőerejét, el tudná képzelni magát valamelyik elit ligás csapatnál?
– Mondjon egy magyar edzőt, aki ott van, vagy a közelmúltban ott volt Dárdai Pálon és Lőw Zsolton kívül…

– Azt sem gondoltuk, hogy egyhamar véget ér a Ferencváros bajnoki címeinek sorozata.
– Ez teljesen más szint, ilyen távlatokban még nem gondolkodom.

– Ha véget ér a médiaőrület, el tud vonatkoztatni egy kicsit a futballtól?
– Szeretnék teljesen kikapcsolni, de azért ezt a hetet rászántam a médiára. Aztán egy hét-tíz napig csak a családommal akarok foglalkozni, mert a sok utazás miatt kevés időt tudtam velük tölteni. Egyébként szükség is van arra, hogy alaphelyzetbe álljak, s aztán újra teljes gőzzel vághassunk a munkába.

A győri sikerek egyik letéteményese Stefan Pánik erőnléti edző. A szlovák szakember 2024 ősze óta dolgozik a győrieknél, s az biztos, hogy ha a játék nem is mindig teljesen gördülékeny, az ETO nem fárad el hamarabb, mint ellenfele. Mivel a cseh válogatottnál is ebben a pozícióban dolgozik, a június 11-én kezdődő világbajnokság miatt a Bajnokok Ligája-selejtezőre készülő ETO-nak nélkülöznie kell őt az alapozás fontos időszakában. Borbély Balázs szerint nincs ok aggodalomra: „Az első két hétben nem lesz Győrben, de megoldottuk a helyettesítését, emellett folyamatosan kapcsolatban leszünk. Úgy tudom, már kész a terv arra, hogy milyen eredményeket kell elérnie a csapatnak a különböző méréseken. Aztán remélem, jön vissza, persze azt kívánom, hogy a döntőbe jussanak. Nagy szerepe van a stáb és a csapat hatalmas fejlődésében.”