A Fradi-szív

Nagy Béla, a klub legendás krónikása ma is őriz a Fradi-múzeumban egy piros-fehér Kinizsi feliratú lobogót afféle mementóként. Szenvedés volt ez is, ám akkoriban még volt pénz, az Élelmezési Dolgozók Szakszervezete támogatta a klubot, bár a "Hajrá, Fradi!" kiáltás legfeljebb egy-egy kocsma borgőzös rejtekéből hallatszott csupán. Később is akadtak gondok, például az 1984-1985-ös szezonban, amikor is a Ferencváros majdnem kiesett, a csúfos tizenharmadik helyet szerezve meg 34-38-as negatív gólkülönbséggel.

Manapság ismét válságban van a Fradi. De ez a válság más. Ez a "ménkű" nem egyik pillanatról a másikra csapott be, ez a válság hónapok óta mélyül, és ma ott tartanak a zöld-fehéreknél, hogy a csapat foghíjas lelátó előtt játszik az Üllői úton, a kulcsjátékosai pedig éppen elhagyni készülnek a Fradit. Sokan kongatják a vészharangot.

Nyilasi Tibor, a klub legendás alakja, hajdani ezüstcipős futballistája, bajnokcsapatot formáló edzője is aggódik kedvenc csapatáért, amit mi sem jelezhet jobban, mint hogy most megszólalt Fradi-ügyben.

Nyilasi Tibor régen nyilatkozott már, mondván, ő a magyar foci gondjai közepette remekül érzi magát egy "szigeten", a gyerekek között az MLSZ utánpótlás-bizottságának szakmai felügyelőjeként, most azonban megtört a hallgatás, és e helyütt az ő indulatoktól sem mentes mondatait olvashatják, amelyeket a mai napig rajongott sztár a Ferencváros éppen távozni készülő futballistáinak figyelmébe ajánlja…

A szegénység tisztítja meg a futballunkat

- Mit szól a kupasorsoláshoz?
- Lehetett volna szerencsésebb is a Debrecen - mondta Nyilasi Tibor. - A horvát Hajduk Split nehéz ellenfél, de én azt mondom, a Loki képes lehet a bravúrra. Itthon győzni kell egy nullára, idegenben pedig veszélyes kontrákkal operálni, legalább egyszer betalálni, és akkor meglehet a hőn áhított továbbjutás. Ami pedig a Ferencvárost illeti… Néhány éve még bátran kijelentettem volna, nem lehet vitás a továbbjutás, de most óvatosan kell fogalmaznom. Fogalmam sincs, kik alkotják majd a Ferencváros játékoskeretét, a fehérorosz csapatot, az - várjon kibogarászom a nevét az újságból… - FC MTZ-RIPO Minszket nem ismerem.

- Akkor máris témánál vagyunk. Gyanítom, megvan a véleménye a Ferencvárosnál kialakult helyzetről. Még akkor is, ha ma már csupán egyszerű szurkolóként jár az Üllői útra - ha jár egyáltalán… - , és igyekszik távol tartani magát a magyar klubfutball zűrzavaros ügyeitől.
- Az utánpótlás-területen valóban valamiféle szigeten dolgozom, örömmel vagyok a gyerekek között, és minden pillanatát élvezem ennek a munkának. De igyekszem képben lenni, hiszen aggódom a Ferencváros jövője miatt. Mindenki előtt tisztázzunk valamit: sokan szidják Furulyás Jánost, az ő nyakába varrják, hogy nincs pénz, hogy a játékosok szép sorban elhagyják a klubot, azonban erre azt mondom, hogy kalapot kell emelni mindenki előtt, aki ma öt forintot betesz a magyar labdarúgásba. És ez nem valamiféle felmentés, ez a realitás. Kész, vége, megszűnt a jólét. Ki merem jelenteni, hogy megkezdődött a mi futballunk megtisztulása.

- Cinikus…
- Szó sincs cinizmusról. Évek óta nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb mindenhol elfogy a pénz, hogy a kluboknál át kell állni valami egészen új, nadrágszíjhúzó gazdálkodásra. Most éppen itt tartunk. A Debrecent leszámítva egyetlen csapatnál sem dőzsölnek, mert annak már vége. Ki kell mondani, amiről már sokan és sokszor beszéltek: legyen félamatőr a magyar első osztály, mert egyszerűen ennyi pénz jut erre a sportágra. Amelyik klub megengedheti magának, hogy profi futballistákat fizessen, az tegye. Azonban ez ne legyen kötelező, érjék be a csapatoknál, mondjuk, hat-hét profival, a többiek dolgozzanak, keressenek máshol a futball mellett. ---- A ---- -