Németh Norbert kezdte, Pandur Péter fejezte be

Az első negyvenöt percben mezőnyfölényben futballozott a hazai csapat, igazi helyzetet azonban keveset dolgoztak ki játékosai.

A jó formában lévő Lázok Jánost keveset foglalkoztatták, igaz az irányító is kevesebbet vállalt a kelleténél. Nagy Zsolt elöl sokat mutatta magát, a legtöbbször megjátszható volt.

A hazai védelem biztosan állt a lábán, a jobb oldaluk Baloggal és Kincsessel igen aktív volt, míg a túloldalon Majoros formás dolgokat művelt ugyan, de előrébb nem voltak vele az angyalföldiek egy méterrel sem.

A tatabányaiak első félidőben látott játéka láttán jogosan merült fel bennünk a kérdés: esetleges győzelme után hogyan tud egy ilyen, 45(+2) percet ellazsáló, kettőt egymáshoz nem passzoló együttes a tabella élére kerülni?

Az igazság kedvéért tegyük hozzá: a vendégek védekezése igen rendezett volt, jól zártak vissza, a kapuban Polekszics magabiztos volt, viszont a sokat keresztbe mozgó Nagy Zsolt semlegesítése gondot okozott számukra. Elöl pedig nagyon hiányzott a játékukból egy Márkus Tibor formátumú támadó, a támadósorba rendelt tatabányaiak nem kerültek akcióközelbe.

Az adok-kapoktól sem mentes első felvonásban mindössze két dolog különböztette meg a hazai gárdát a vendégtől: lényegesen közelebb járt a gólszerzéshez és azért jóval többet is tett. Ezen kívül hiába próbáltak meg többször szemre is formás adogatással az ellenfél kapujának előterébe jutni, a harmadik, de legkésőbb a negyedik megoldás – legyen az passz, beadás vagy éppen csel – mindig rosszul sikerült.

A különbség itt annyi volt: a vendégek ilyen jellegű összjátékkal meg sem próbálkoztak. A mezőnyben keveset dolgozva, keveset futva kizárólag egyéni megoldásokban bíztak és sokszor egyszerűen átlőtték a középpályát. Ami mondjuk önmagában még nem lett volna baj, az viszont sokkal inkább, hogy már a második megoldások sem sikerültek. Az egymás után harmadik megoldások szakmai kielemzése pedig egyenesen értelmét vesztette.

Eseménytelen percek vezettek fel a második felvonást – plusz hosszabbítást –, mígnem előbb Tóth Andrást, majd Majorost kellett ápolni, utóbbi nem is tudta folytatni a játékot, le kellett cserélni.

Mindezeknek persze nem sok köze volt ahhoz, hogy előbb Tóth becsúszása után Kouemaha esett el a hazai tizenhatoson belül, de a játékvezető nem látott szabálytalanságot a minimum véleményes esetet követően.

Amíg a vendégek ezen rágódtak, addig a saját büntetőterületük előtt hasonló szituáció alakult ki, ott viszont befújta a tizenegyest Iványi Zoltán, sőt a szabálytalankodó Jezdimirovicsot második sárga lappal ki is állította. A büntetőt Németh Norbert értékesítette.

A gól után hátrányban, plusz ugye kilenc mezőnyjátékossal játszó vendégek bármilyen meglepő, előmerészkedtek sündisznóállásukból. Igaz akkor más választásuk nagyon már nem maradt: jelen állás szerint a döntetlen és az érte járó egy pont úszni látszott.

Mindez jót tett a mérkőzésnek, hiszen végre néha a vendégek is tiszteletüket tették az ellenfél tizenhatosának környékén, igaz a hazai kapuban Németh Gábor nem kapott szívinfarktust a tatabányai lehetőségektől.

A kinyíló vendégvédelemmel szemben több helyzetet is kidolgoztak az angyalföldiek, második találatukkal el is dönthették volna a találkozót, ám ezt végül csak a hajrában hozták össze.

Megérdemelt győzelmet aratott a végig fegyelmezett Mészöly-csapat a Tatabánya ellen, amely igazából akkor kezdett volna el futballozni, amikor hátrányba került és megfogyatkozott. Így viszont már csak a veszett fejsze nyele után futottak, mindhiába.

A Tatabánya így egyelőre távol került attól a lehetőségtől, hogy a tabella élére kerüljön, míg a Vasas a 12. helyről a hatodikra lépett elő.

A hazaiak tizennyolcszor, a vendégek mindössze háromszor próbálkoztak kapura lövéssel a mérkőzésen. A Tatabánya két győzelem és egy döntetlen után először kapott ki a 2006-2007-s szezonban.