Torghelle volt a kispestiek megmentője a küzdelmes mérkőzésen (Fotó: Németh Ferenc)

A két gárda között három helyezés, de mindössze egy pont volt a különbség, azaz ha a vendégek nyernek, akkor megelőzik riválisukat. Persze ehhez a kispestieknek is volt néhány szavuk: Danilo akár már az első percben vezetést szerezhetett volna, majd Torghelle lövését és Ivancsics szabadrúgását kellett hárítania Dibusznak.

Aztán megint Danilo következett, előbb úgy rúgta saját magát orron a labdával, hogy abból majdnem gól született – ápolni is kellett a játékost az eset után –, majd egy újabb lövését fogta a pécsi kapus.

Ebből úgy tűnhet, hogy a vendégek csak asszisztáltak a mérkőzésen, pedig nem így volt: a mezőnyben egyenrangú ellenfelei voltak a Honvédnak, csak a kapu előtt voltak határozatlanabbak. Így aztán nem is volt akkora meglepetés, hogy a 36. percben egy kontra végén – igaz, első valamirevaló helyzetéből – megszerezte a vezetést a vendégcsapat.

Történt, hogy Horváth kapott remek ütemű kiugratást, egyedül vezette a labdát a kapusra, de önzetlenül jobbra passzolt Bajzát Péter elé, aki ugyan összecsapott a kapussal, de nála maradt a labda, s így hat méterről a bevetődő Abass mellett a kapu bal oldalába lőtt (0–1).

Supka Attila a szünetben kettős cserével próbálta meg frissíteni csapatát, s a frissiben beállt Hidi egy perc alatt kis híján majdnem gólt szerzett. Ezt követően is a hazaiak maradtak támadásban, de inkább erőlködtek, s a pécsi védelem jól állta a rohamokat, kontrái pedig újabb gól veszélyét hordozták magukban.

Azonban újabb találatot nem sikerült szerezniük, s a félidő közepén többször is Dibusz kapus védéseire volt szükség a pécsi előny megtartásához. Végül a hosszabbításban siker koronázta a hazai kísérleteket: Németh Norbert nagy erővel bombázott kapura 28 méterről, Dibusz csak kiütni tudta az éppen előtte lepattanó labdát, amelyet Torghelle Sándor – megelőzve elé csúszó védőjét – 12 méterről a kapu bal felső sarkába lőtt (1–1).

A helyzetek alapján a döntetlen mindenképpen reálisabb eredménynek tűnik.

A két gárda között három helyezés, de mindössze egy pont volt a különbség, azaz ha a vendégek nyernek, akkor megelőzik riválisukat. Persze ehhez a kispestieknek is volt néhány szavuk: Danilo akár már az első percben vezetést szerezhetett volna, majd Torghelle lövését és Ivancsics szabadrúgását kellett hárítania Dibusznak.

Aztán megint Danilo következett, előbb úgy rúgta saját magát orron a labdával, hogy abból majdnem gól született – ápolni is kellett a játékost az eset után –, majd egy újabb lövését fogta a pécsi kapus.

Ebből úgy tűnhet, hogy a vendégek csak asszisztáltak a mérkőzésen, pedig nem így volt: a mezőnyben egyenrangú ellenfelei voltak a Honvédnak, csak a kapu előtt voltak határozatlanabbak. Így aztán nem is volt akkora meglepetés, hogy a 36. percben egy kontra végén – igaz, első valamirevaló helyzetéből – megszerezte a vezetést a vendégcsapat.

Történt, hogy Horváth kapott remek ütemű kiugratást, egyedül vezette a labdát a kapusra, de önzetlenül jobbra passzolt Bajzát Péter elé, aki ugyan összecsapott a kapussal, de nála maradt a labda, s így hat méterről a bevetődő Abass mellett a kapu bal oldalába lőtt (0–1).

Supka Attila a szünetben kettős cserével próbálta meg frissíteni csapatát, s a frissiben beállt Hidi egy perc alatt kis híján majdnem gólt szerzett. Ezt követően is a hazaiak maradtak támadásban, de inkább erőlködtek, s a pécsi védelem jól állta a rohamokat, kontrái pedig újabb gól veszélyét hordozták magukban.

Azonban újabb találatot nem sikerült szerezniük, s a félidő közepén többször is Dibusz kapus védéseire volt szükség a pécsi előny megtartásához. Végül a hosszabbításban siker koronázta a hazai kísérleteket: Németh Norbert nagy erővel bombázott kapura 28 méterről, Dibusz csak kiütni tudta az éppen előtte lepattanó labdát, amelyet Torghelle Sándor – megelőzve elé csúszó védőjét – 12 méterről a kapu bal felső sarkába lőtt (1–1).

A helyzetek alapján a döntetlen mindenképpen reálisabb eredménynek tűnik.