„Djordje Kamber a téli felkészülés alatt valóban kétszer volt próbajátékon, először az orosz Mordovia Szaranszknál, később pedig a Cracoviánál – mondta Nagy Ferenc a Nemzeti Sportnak. – Mindkét klubhoz úgy utazott el, hogy a vezetők tisztában voltak a légiós vételárával, sőt annak ismeretében hívták tesztelésre. Értelemszerűen az alapárból lehet alkudni, ez megszokott az üzletkötések során, de most ez meg sem történt, és utólag összeálltak a részletek is. A két teszt között érkezett a klubunkhoz egy, a játékos spanyol menedzsere, illetve egy ügyvédi iroda által írt levél, amelyben szerepelt, hogy a ZTE akkor még három havi fizetés elmaradására hivatkozva szeretnék, ha a játékos ingyen távozhatna a klubtól. Mivel a bosnyák futballista a legértékesebb labdarúgónk, nem akartuk veszni hagyni az üzletet, ezért az adott határidőn belül kifizettük az elmaradásunkat, csakhogy a lengyel klub nem várt sokáig, s időközben szerződtetett egy másik középpályást. Sajnálom, hogy még nekem kell magyarázkodnom, holott e-mailek sora bizonyítja, végig tárgyalóképesek voltunk a krakkói klubbal."
Djordje Kamber értékesítésének meghiúsulása nem az első üzlet, amelyről a ZTE lemaradt, ezért a vezetők is nyomozásba kezdtek.
Rövid időn belül kiderült, a boszniai szerb légióst képviselő spanyol menedzser közölte a Cracovia vezetőivel, hogy kizárólagos képviselője a magyar együttesnek, miközben ugyanezt mondta a lengyelekről Nagy Ferencnek. A ZTE vezetői több mint egy hónapja hiába próbálják felvenni a kapcsolatot a spanyol menedzserrel, aki talán arra is tudná a választ, valójában mekkora bevételtől fosztotta meg az időközben financiális problémákkal küszködő klubot.
Információnk szerint ugyanis Djordje Kamber kivásárlási ára száz-százhúszezer euró, vagyis hozzávetőlegesen harmincöt-negyvenmillió forint. Ekkora összegből a játékosok és a klub alkalmazottjaival szemben felhalmozott kilencvenötmilliós tartozás csaknem felét kiegyenlíthették volna.
