Népsport: Innen az álomhatáron

L. PAP ISTVÁNL. PAP ISTVÁN
2026.09.10. 12:04
null
Célba érkezés után a mexikóvárosi 100 méteres döntő boldog győztese, Jim Hines
Mivel Németh Angéla gerellyel ugyancsak 1968. október 14-én lett olimpiai bajnok Mexikóvárosban, idehaza kissé elsikkadt a korszakos hír: az amerikai Jim Hines 9.95 másodperces „űridővel” nyerte meg a királyszámot, a férfi 100 méteres síkfutást.

„A férfi 100 m-es döntőben Greene, Hines és Pender vívott óriási küzdelmet, 60 m-ig szinte állandóan változott közöttük a sorrend. Innen Hines feltartóztathatatlanul elhúzott és világcsúcs-beállítással, biztosan győzött” – írta szűkszavúan a Népsport. Igen, világcsúcs-beállítással, ugyanis kézi méréssel kereken 10 másodpercnél állt meg a stopper – ekkor azonban már elektronikusan is mérték a futókat, így az IAAF végül 9.95-ös időt fogadott el, 100-on az elsőt a sporttörténelemben, amely nem egyessel, hanem kilencessel kezdődött.

Az eredményjelzőn először 9.89 jelent meg, ezt később 9.95-re javították. A 9.89-es időt egy, a célvonalnál elhelyezett fénysugár alapján mérték, míg a hivatalos fényképes eljárás Polaroid-filmet használt, amelynek előhívása és kiértékelése néhány percet vett igénybe. (Az automatikus időmérés a rajtpisztoly hangjára indul, míg a kézi időmérésnél az ember reakcióideje is szerepet játszik az óra elindításakor. Csak 1977-től vált kötelezővé a teljesen automatikus időmérés a világcsúcsok hitelesítésénél.) A mexikói magaslaton amúgy is korszakos világcsúcsok születtek, férfi távolban Bob Beamon 890 centijét például huszonhárom, férfi 400-on Lee Evans 43.86-ját kereken húsz év múlva döntötték meg. Jim Hines az arkansasi Dumasban született, a kaliforniai Oaklandben nőtt fel, és 1964-ben végzett a McClymonds High Schoolban. Ifjúkorában inkább baseballozott, mígnem Jim Coleman atlétaedző felfedezte benne a futótehetséget, és Hines mindenki szerencséjére sprinter lett.

A houstoni Texas Southern Univer­sity hallgatója volt, és az egyetem Tigers nevű atlétacsapatának tagjaként faragta egyre lejjebb előbb egyéni rekordjait, majd a világét is.

A sporttörténészek „A sebesség éjszakájának” nevezték el az 1968-as sacramentói országos bajnokságon a június 20-i estét, amikor is a Hughes Stadionban rendezett első elődöntőben Hines elsőként törte át – ekkor még csak kézi időméréssel – a tíz másodperces határt. Valójában 10.03-at futott, de 9.9 jelent meg az eredményjelzőn, mögötte Ronnie Ray Smith is 9.9-es időt ért el (elektronikusan 10.13), míg Charles Greene a másik elődöntőben ugyancsak 9.9-et futott (elektronikusan 10.09-et)… A válogatón aztán kereken 10.0 alatt, nem mellesleg elsőként teljesítette a klasszikus távot (10.11), így érkezett meg Mexikóvárosba.

A kézi és az elektronikus időmérés „határán” ekkor még nem sejtette, hogy világcsúcsot futott

Ahol az amerikai küldöttségen belül meglehetősen feszülten teltek a napok, hiszen az otthoni afro-amerikaiak tüntettek a jogaikért, az olimpiai csapat fekete sportolói között még az olimpia bojkottjának lehetősége is szóba került. De dühük a dél-afrikai apartheidrendszerre és az akkori NOB-elnökre, a liberális sajtóban rasszizmussal és antiszemitizmussal vádolt Avery Brundage-re is irányult.

Hines másokkal ellentétben a versenyire koncentrált, és jól tette, mert két aranyéremmel utazott haza az Államokba. Hiszen természetesen ott volt az amerikai 4x100-as váltóban is, amelynél szokás szerint csak az volt a kérdés, hogy a váltásoknál nem áll-e fejre – végül aztán minden olajozottan ment, és a Charles Greene, Mel Pender, Ronnie Ray Smith, Hines összeállítású kvartett aranyérmesnek futott be. (Pedig az egyik utolsó váltóedzésen Hines megsérült, miután a botot hozó Smith annyira ráfutott, hogy szögesével a sarkába lépett, s két mély vágást ejtett rajta…) „A férfi 4x100 m-es döntőben az amerikaiak (2. pálya) és a kubaiak (1. p.) vívtak egymás mellett szoros küzdelmet. A végén Hines elrobogott Figuerola mellett, világcsúccsal vitte győzelemre csapatát” – tudósított a Népsport a 38.24-es rekorddal győztes Egyesült Államok diadaláról. (A régi rekord egy napot élt, a jamaicaiak az elődöntőben 38.3-at futottak…) Érdekesség, hogy a 200-as dobogón álló, az eredményhirdetésnél a feketék jogaiért az egész világ szeme láttára felemelt kesztyűs ököllel tüntető Tommie Smith, John Carlos duó egyik tagja sem kapott helyet a 4x100-as váltóban. Igaz, a 100-as bajnok Hines élete legjobbjával, 20.59-cel meg csak hatodik lett volna a 19.83-as világcsúcsot hozó fináléban, ezen a távon már a válogatón sem rúgott labdába.

Bezzeg a tojáslabdába!

A mexikóvárosi döntő után azt mondta, szerinte a rekordját talán már a következő hetekben meg fogják dönteni, és csak abban biztos, hogy nem ő lesz az új világcsúcstartó. Hogy miért? Mert úgy számolt, hogy két héten belül a Miami Dolphins amerikaifutball-csapat lesz játékosa lesz. A bejelentés tulajdonképpen senkit sem ért váratlanul, de többen mégis megkérdezték, miért döntött így. „A pénz miatt…” – mondta a 22 esztendős Hines, egy kilencgyermekes kaliforniai munkáscsalád gyermeke. „Most itt a nagy alkalom, s ezt nem akarta elszalajtani. Hm, ezt emberileg meg is lehet érteni, de hol marad az olimpiai fogadalom?” – moralizált a kádári Népsport.

És tényleg, október végén már a Miami Dolphins „rugby-csapatához” (így írta a Népsport…) szerződött. Az amerikai futball óriásai kedvtelve csemegéztek a legjobb sprinterek között, hiszen utolérni őket szinte reménytelen vállalkozás volt, más kérdés, hogy másokkal ellentétben Jim Hines labdával kifejezetten ügyetlennek bizonyult.

Az amerikai futballban– fogalmazzunk így mérsékelten sikeres pályafutás jutott neki

A futóbajnokot az NFL-ben szereplő Dolphins az 1968-as draft hatodik körében, összesítésben a 146. helyen választotta ki. Ezt a szezont a Dolphins gyakorlókeretében töltötte, beceneve „Oops” volt. 1969-ben tíz mérkőzésen szerepelt a klub színeiben, és összesen 52 yardot szerzett különböző támadójátékokból. Utolsó profi mérkőzését 1970-ben játszotta, ez az első és egyetlen meccse volt a Kansas City Chiefs játékosaként.

Egy későbbi rangsorban Jeff Pearlman, a Deadspin szerzője az 1977-ben az Austin Texans félprofi csapatából visszavonuló Hinest minden idők 10. legrosszabb NFL-játékosának nevezte… „Hines gyorsaságával ugyan nem volt semmi baj, az összjátékhoz azonban nem volt érzéke, pontatlanok voltak az átadásai, nevetség tárgya lett” – ezt is róla írták.

Mexikó hőse később houstoni belvárosi fiatalokkal dolgozott, emellett olajfúró tornyokon is vállalt munkát, három éve június 3-án, 76 éves korában hunyt el a kaliforniai Haywardban.

Világcsúcsa egészen 1983-ig megdöntetlen maradt, ekkor Calvin Smith 9.93-ra javította, de a háttérben már közeledett minden idők egyik legnagyobb amerikai sprintere, Carl Lewis. Igaz, 23 évvel Hines után is csak öt századdal tudott jobbat, mint a nagy előd.


 

JAMES RAY „JIM” HINES NÉVJEGYE
Született: 1946. szeptember 10., Dumas
Elhunyt: 2023. június 3., Hayword
Sportága: atlétika (100 m, 200 m)
Legjobbjai: 9.95 (100 m), 20.59 (200 m)
Legjobb eredményei: 2x olimpiai bajnok (100 m, 4x100 m, 1968)

 

Legfrissebb hírek

Népsport: Svarci bácsi nehezen bocsátott meg

Népsport
Tegnap, 8:56

Atlétikai világdöntő: átalakul a forgalmi rend az Atlétikai Központnál

Atlétika
2026.09.08. 14:45

Duplantis indul az atlétikai világdöntőn

Atlétika
2026.09.08. 14:39

Atlétikai Világdöntő: nem indul Budapesten a női távolugrás olimpiai bajnoka

Atlétika
2026.09.07. 18:49

Vereségként megélt döntetlen a nevesincs hollandok elleni Eb-selejtezőn

Népsport
2026.09.07. 16:06

Budapest Félmaraton: ismét Karsai Gábor és Vindics-Tóth Lili Anna a magyar bajnok

Atlétika
2026.09.06. 12:06

Népsport: Paul Breitner, a maoista bajor

Népsport
2026.09.05. 08:46

Gyémánt Liga: Duplantis bemelegítés közben megsérült, már Van Niekerk világrekordja is veszélyben!

Atlétika
2026.09.04. 22:24