„Nem a fizikai felkészítésben látom a bajokat, nem is a gyerekek technikai képzésében: a győztes alkat megtalálása hiányzik. Ma már a futballban dekázni, futni, erősnek lenni majdnem mindenki tud a világon. Összerakni 11 együtt mozgó, rendszert alkotó játékost, akik közül kiemelkedik 3-4, aki nem edzésmenő, hanem mérkőzésmenő, aki többet tud a meccsen, mint az edzéseken előtte. Ez pedagógiai, edzői feladat, ami ma nem megy” – jelentette ki Muszbek Mihály.Muszbek Mihály.
„A kluboknak költségvetésük 10-15 százalékát továbbra is az utánpótlásra kell fordítaniuk. Ha az állam ehhez ugyanilyen arányban hozzájárul támogatásaival, akkor 150-200 millió forint jön ki, vagyis az eredményességhez szükséges pénz megvan Magyarországon, külföldön sem fordítanak többet a gyerekekre. De nincs sajnos felfelé áramlás, aki nem kerül a nagy klubokhoz időben, az elkallódik. Talán sokszínűbbé kellene tenni az akadémiai nevelési rendszert is” – vélekedett.
„Amellett lennék, hogy kényszerítsék ki a kluboknál a saját fiatal nevelésű labdarúgók állandó játéklehetőségét a kezdőcsapatban, ez nem ártana sem a színvonalnak, sem a nézői érdeklődésnek, sem a tévés nézettségnek, sőt. Elő lehetne írni, hogy csapatonként, a mérkőzés teljes időtartama alatt legalább két 21 éven aluli játékosnak a pályán kell lennie. Nem lenne káros, ki kellene próbálni, különösen, hogy nálunk ifjú tehetségnek nevezik még a 24 éves focistát is, külföldön viszont már nem” – mondta el a sportmenedzser-elemző.
„A tendenciát kell vizsgálni: egyrészt, hogy csapatszinten jönnek-e a korosztályos válogatottak eredményei, s ha kiugróak a sikerek, akkor 2-3 szupersztárjelöltnek is lennie kell azokban a csapatokban. A másik fontos szempont, ha az előbbi nem is jön össze: eladhatóak legyenek a játékosok, kiváló karriert befutva, vagyis gazdasági megtérülést hozva. A fő gond nálunk most az, hogy mindkettő hiányzik, egyik cél sem jön össze: se korosztályos eredmény, s ami még szomorúbb, hogy az akadémiákról nem kerül ki eladható futballista” – magyarázta a közgazdász.
Hozzátette: „A magyar futball akadémiai szisztémája a legdrágább képzési forma: zárt, izolált kollégiumi világ 4-6 éven keresztül. Ez a modell a németekre és a franciákra jellemző, de van másik is, mégpedig az angol: ott nem szakítják el a családtól a gyerekeket, vagy ha igen, nevelőcsaládokhoz helyezik ki. Mindkettő lehet eredményes, nem biztos, hogy a legdrágább módszer választása az oka az itthoni bajoknak, de tény: tíz év alatt 200 sem eredményt, sem nemzetközi karriert nem hozó gyerek került ki a 8-10-re szaporodó akadémiákról. Mindez körülbelül 500 millió forintba került, ami nem térült meg.”
„Van példa arra is, hogy a tehetségeket elveszik a kluboktól és a szövetség központi bázisain nevelik fel. Nem tudom, hatékonyabb lenne-e a központi sportiskolai modell, egy viszont biztos: 300-500 gyerekre lenne szükség a futballozni kezdő 5 ezerből. A kiválasztáson is változtatni kellene” – véli Muszbek Mihály.
