– Már-már azt hittem, sehogy sem tudom utolérni.
– Elnézést érte, de nem olyan egyszerű az élet négy gyerek és egy tizedik helyezett csapat mellett – mondja Horváth Ferenc.
– Ami a csapatát illeti, a Haladás elleni vereség után azt nyilatkozta, e pillanatban a szerencsétlen edzők közé tartozik. Adva van azonban a kérdés: a szerencse forgandó?
– Abszolút, csak legyen az embernek türelme kivárni. Mondok is egy példát. Ha kártyázás közben benézel egy jó lapot, időbe telik, mire Fortuna megint csak a kegyeibe fogad. Amikor mellényúlsz, nehéz visszajönni a játékba, s ez a futballra is igaz.
– Maradva még a hasonlatánál: milyen lapot „nézett be”?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy pókert szórtam el. Elismerem azonban, figyelmetlen voltam. Már a nyári felkészülési mérkőzéseinken látszott, hogy a társaság mentális gondokkal küszködik. Aztán három győzelemmel kezdtük a bajnokságot, és megvallom őszintén, ez a sikersorozat engem is elaltatott, így hamarjában átsiklottam a problémáink felett.
– Mit ért ez alatt? A játékosai hozzáállásával van probléma?
– Nem kívánom részletezni, maradjunk tehát a fent említett gyűjtőfogalomnál, a mentális gondoknál.
– Vagyis nem csupán a szerencsén múlt vagy múlik a Paks szereplése?
– Jaj, dehogyis! Hozzáteszem, a Haladás elleni bajnokin láttam biztató jeleket, tapasztaltam némi javulást. Sokat dolgoztunk a sikerért, mégis kikaptunk. Ezért idéztem barátom, Dragóner Attila véleményét, aki szerint kétféle edző létezik, a szerencsés meg a szerencsétlen. Látni kell azonban, hogy nem elsősorban ezen múlik egy szakember eredményessége.
– Sorozatban harmadik bajnoki vereségük után nyilatkozta, hogy úgy látja, ráléptek egy olyan útra, amely felfelé vezet. Ebből mindjárt az következik, hogy a korábbi út lefelé vezetett?
– A dunaújvárosi kupakiesés volt mindennek az alja. Onnan már tényleg csak felfelé vezethetett az út. A probléma az, hogy játékoskoromban sajátos gondolkodásmóddal végeztem a munkámat, és most, edzőként szeretném ugyanolyannak látni a labdarúgóimat, mint én voltam. Holott tudom, ez nem így megy, és talán nem is helyénvaló igény.
– Ha már itt tartunk: a játékos Horváth Ferenc hogyan tekintene az öltözőben az edző Horváth Ferencre?
– Rengeteg szakemberrel volt dolgom a pályafutásom során. Volt, akit nagyon kedveltem, és volt, akit kevésbé. Egy dolgot azonban jól megtanultam: az edzőtől három lépés távolságot kell tartani. Tanárként tekintenék magamra – illetve bocsánat, nem ez a helyes kifejezés, még a végén azt gondolják, hogy én mindent tudok. Maradjunk annyiban, hogy főnök vagyok, de nálam nincs diktatúra. Jobb szeretem máshogy kezelni és intézni a dolgokat.
HA KECSKEMÉTEN SIKEREDZŐ VOLT, PAKSON HOGY JELLEMEZHETIK? MIRE JÖTT RÁ AZ ÚJ MUNKAHELYÉN? HOGY ÁLL A BIZALOMMAL? TOVÁBBI KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A KEDDI NEMZETI SPORTBAN, AMELYET IMMÁR ELOLVASHAT DIGITÁLIS VÁLTOZATBAN IS!
