– Mi volt a baj az őszi Ferencvárossal?
– A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a magyar válogatottban szereplő labdarúgók nem tudtak eleget pihenni. A nyári Európa-bajnokság miatt menetből érkeztek meg a Bajnokok Ligája-selejtezőre, el is buktuk sajnos, az pedig még inkább visszavetett minket. Magunkhoz mérten gyengén kezdtük a bajnokságot, több gondunk is adódott időközben, úgyhogy jól jött a szünet. Tudom, többször elhangzott indokként a fáradtság, de tényleg így volt. Három és fél hetes pihenő után foghattunk bele a munkába január elején, tényleg újult erővel, úgyhogy a megterhelő nyárra többé nem panaszkodhatunk. Ugyanakkor tanulási fázisban vagyunk most is, minden nap próbálunk fejlődni, hogy a céljainkat elérjük.
– Nevesítve?
– Természetesen a bajnoki arany és a kupagyőzelem, azaz hogy mindkét címünket megvédjük, ami persze roppant nehéz lesz.
– Ha a negyedik helyezett Ferencvárosnak most felajánlanák az ezüstérmet, elfogadná?
– Nem. Persze a futball kiszámíthatatlan, előfordulhat, hogy meg kell elégednünk a második hellyel, a céljaink azonban ennél vérmesebbek.
– A balszélső posztját mennyire sikerült megszoknia? Csak mert olykor onnan indult az ősszel.
– Ott játszom, ahova az edzőm állít, és ez nem sablonduma. De hogy ne érhessen az a vád, nem vagyok őszinte, elárulom, jobban szeretem, ha centerként szerepelhetek. Úgy azért a gólszerzés is könnyebb.
– Nyolc találattal holtversenyben vezeti a góllövőlistát. Hány góllal hódítaná el a királyi címet?
– Jó lenne tizennyolc-húsz góllal befejezni az idényt, de ez leginkább akkor lehetséges, ha csatárként futballozom. A pálya széléről indulva kevésbé a gólszerzés a feladatom, de ha ott kell jól teljesíteni, akkor ott teszek meg minden tőlem telhetőt.
A MARCO DJURICINNAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN ELOLVASHATJA!
