Szalai Tamás az élvonalban 129 bajnokin szerepelt a Videotonban, a 2000-es évek elején közönségkedvencnek számított – írja bemutatásában a fehérvári klubhonlap. Tizenkét év után visszatér korábbi sikereinek színhelyére, méghozzá az NB II-es Csákvártól.
„Mindig is reménykedtem, hogy lesz még lehetőségem a nevelőklubomban játszani, ezért nagyon örültem, amikor Kovács Zoltán sportigazgató megkeresett, és felvázolta a klub elképzeléseit velem kapcsolatban – idézi a vidi.hu Szalai Tamást. – A Videotonban kezdtem hét évesen focizni, és közel 20 évig voltam a Vidi játékosa, és mindig is titkos álmom volt, hogy itt fejezzem majd be a profi pályafutásomat. 1998-ban, 18 esztendősen debütáltam az élvonalban, és bár a szezon végén sajnos kiestünk az NB I-ből, egy évvel később óriási előnnyel nyertük meg a másodosztályt, és jutottunk vissza a legjobbak közé. Fiatal koromban a középpálya szélén játszottam, az utóbbi 3-4 évben azonban már védőként szerepeltem a korábbi csapataimban, és a Vidi II-ben is a védelem tengelyében számít rám Tímár Krisztián. Úgy érzem, rendelkezem azokkal a tulajdonságokkal, hogy egyrészt jól összefogjam hátul a védelmet, másrészt pedig irányítsam a fiatalokat a pályán. Az is fontos szempont volt számomra, hogy Tímár Krisztiánnal már akkor is jól megértettük egymást, amikor csapattársak voltunk. Amikor kiderült, hogy ő fog felelni a második csapat szakmai munkájáért, kikérte a véleményemet, és azóta is nagyon sokat beszélgetünk a csapatról. Milinte Árpi szintén tagja a Vidi II edzői stábjának, vele ugye még régebbről ismerjük egymást, Toldi Gabival pedig már Csákváron is együtt dolgoztunk. Fiatal, de nagyon sikerre éhes az NB III-as együttes új szakmai stábja, látszik, hogy Tímár Krisztián az elvégzett munkában hisz, és nagyon sok dolgot próbál átadni a fiatal játékosoknak abból, amit a külföldön töltött évei alatt megtanult, a játékosok pedig vevők erre. Mindent figyelembe véve nagyon fiatal csapatunk van, hiszen a játékosok többsége 1999-es vagy 2000-es születésű, de mindenki rendkívül motivált. Egy NB I-es csapat tartalékcsapatánál sosem az eredmény a legfontosabb, hanem az, hogy lehetőség szerint minél több fiatal tehetséges labdarúgót neveljen ki az első csapat számára, de ez nem jelenti azt, hogy ne győztes mentalitással lépnénk pályára."
