Derby d'Ungheria – Bodnár Zalán jegyzete

A derbikben az a legjobb, hogy lehet bármilyen rossz egy ország futballja, megverheti a válogatottat egy éven belül Andorra, Luxemburg és Kazahsztán is, amikor jön a derbi napja, amikor két ősi városi rivális csap össze egymással, újra beindul a szurkolók vérkeringése, egyre hevesebben dobognak a szívek, és – mert ez is a része sokszor – egyre jobban viszketnek a tenyerek. Hogy a közhellyel éljünk: ezeken a meccseken tényleg nem számít, melyik csapat hol áll a tabellán, a tét mindig hatványozódik, és a latin világban bizony sok klub szurkolója cserélne el akár egy bajnoki érmet is a derbi megnyeréséért.

Mindig irigykedve nézzük azokat a futballkultúrákat, amelyek tele vannak derbikkel. Olaszországban például pillanatnyilag öt (torinói, milánói, római, genovai és veronai) szenvedélyes városi rangadót is rendeznek az első osztályban, de még az is semmi Argentínához képest, ahol néhány éve harminccsapatosra bővítették a bajnokságot, és így kialakult tíz(!) derbi is, amelyeket a show kedvéért – micsoda remek ötlet! – ugyanabban a fordulóban, ugyanazon a napon rendeznek meg az amilyen varázslatos, olyan félelmetes hangulatú La Fecha de los Clásicos keretében. (Csoda, hogy a bűnözők ezt még nem használták ki, mert aligha van aznap olyan rendőr, aki nem valamely stadionnál teljesít szolgálatot.)

Ami azt illeti, derbikből mi sem állunk rosszul, hiszen jelenleg is van négy fővárosi csapat az élvonalban, de előfordul olykor öt-hat is. Ám különös, hogy nálunk mennyire más irányban változik a szó jelentése is. Miközben külföldön egyre inkább szélesedik az eredetileg kizárólag városi rangadót jelentő kifejezés jelentése a köznyelvben, kiterjed a nem egy városon belüli nagy rangadókra is (lásd például Olaszországban a Derby del Solét, vagyis a Roma–Napolit, de egyre gyakrabban halljuk mondjuk a Liverpool–Manchester Unitedet is derbiként emlegetni), addig idehaza egyre szűkül a jelentése, és már csupán a Fradi–Újpestet hívjuk így, senkinek nem jut eszébe derbinek nevezni nemhogy a Debrecen–Nyíregyházát, de az MTK–Vasast sem.

Nálunk egyszerűen az Újpest–Ferencváros „a Derbi”. A két csapat szombati találkozójának a hagyományosnál is nagyobb a tétje, hiszen 2004 októbere, vagyis csaknem 14 éve nem fordult elő, hogy mindkét gárda a dobogón állva várja az egymás elleni meccset. Persze jelentős különbség, hogy akkor csupán négy pont volt az első helyezett zöld-fehérek és a harmadik újpestiek között, most pedig a már behozhatatlannak tetsző tizenhét.

Cserébe viszont tudjuk, hogy egy derbin ez az égvilágon senkit sem érdekel.