Aknamező – S. Tóth János jegyzete

Ha az ember öt esztendőt eltölt egy városban, s ráadásul e fél évtized egyetemista éveire esik, az eltéphetetlen kötelék. Nekem Miskolc ilyen. Pedig a nyolcvanas évek elején minden volt ott, csak nem Hollywood. A Lenin Kohászati Művekben javában gyártották az ágyúkat a Varsói Szerződésnek, a főutca, a Széchenyi út rémesen elszlömösödött, s az avasi lakótelep sem csupán a panelrengeteg okán vetett sötét árnyat a megyeszékhelyre.

Mégis: a Miskolci Nemzeti Színház fénykorát élte Major Tamással és Csiszár Imrével a rendezői székben, Igó Évával, Tímár Évával, Blaskó Péterrel, Mihályi Győzővel a színpadon. Az Edda Művek népszerűsége a sztratoszféráig emelkedett, s az acélváros a honi sport fellegvárának számított. A DVTK-ban még pályán volt az „aranycsapatból” Oláh Ferenc, Fükő Sándor, Tatár György, Görgei János, Borostyán Mihály, Fekete László. A városi sportcsarnokban telt ház előtt játszott a Winter Ilona, Áron Balázsné, Medgyesi Judit fémjelezte kosárlabdacsapat. A Kondiné Budai Ilona és Jeddi Mária vezette Borsodi Bányász a kézilabda-élvonal tagja lett. A népkerti műjégpályán első lépéseit tette meg a Kinizsi hokigárdája.

Miskolci színekért szurkolni, miskolci színekben sportolni életérzést jelentett.

Hogy ebből mostanra mi maradt, látni. Sok akkoriban kedvelt klub eltűnt a süllyesztőben. A Borsodhoz ezer szállal kötődő ikonok helyébe gyökértelen zsoldosok léptek. A kispadokon nincs Szabó Géza, nincs Baumann Gáspár, nincs Pecsenye András. A női kosarasokat idén egy szlovák csodabogár vitte bukásba a bajnoki negyeddöntőben. A kiesőzónába szédült futballcsapattal pedig most épp egy tanuló edző kísérletezget. (Mérlege: három meccs, nulla pont. Miképp motiválhat az öltözőben? Spanyolul vagy andalúz akcentussal angolul?).

Frusztráló.

Miközben van egy műhely, ott helyben is, ahol játékosokból-szakvezetőkből szívós munkával létrejött egy öntudatos, a sikerért tenni képes mag – egyén és közösség erős szimbiózisának mintájaként. A Jegesmedvék hokicsapata évtizedekig a „szegény rokon” szerepére volt kárhoztatva. Mára felépített márka, Miskolc zászlóshajója. Nem kell elomlani a gyönyörtől, de akiknél aknamezőre siklottak a dolgok, bármiféle példázatból okulhatnának.

Amíg még nem késő.