Bírák bírái – Bodnár Zalán jegyzete

„A játékvezető teljesítményével nem szeretnék foglalkozni, de...”

Többnyire nem ér véget úgy futballbajnoki forduló, hogy a meccseket követő sajtótájékoztatók legalább egyikén valamely vezetőedző szájából ne hangzana el egy ilyen kezdetű mondat.

Bevallom, a játékvezetők teljesítményével én sem szeretek foglalkozni – nekem viszont muszáj. Ha máskor nem is, az NB I-es tudósítások során mindenképpen, hiszen osztályzatot kell adni a spori aznapi teljesítményére is. Nem mintha nem volna elegendő huszonkét–huszonnyolc (sőt, a vírus óta akár harminckét) játékost felelősségteljesen osztályozni, még ítéletet kell alkossak a bíró ítéleteiről is, miközben adott esetben ő egy méterről láthatja ugyanazt, amit én – aki sohasem vezetett meccset – a lelátóról. Vagy mondok példát egy visszatérő dilemmára: amikor egy csatár két góljával eldönti a meccset, és adunk neki egy nyolcas osztályzatot, milyet adjunk a játékvezetőnek, aki, mondjuk, egész meccsen nem hibázott látványosan? Kilencest, tízest? Tehát akkor ő volt a „mezőny” legjobbja, miközben valaki két gólt rúgott? Vagy hetest? De miért hetest, ha nem hibázott semmit?

Alighanem csak egy másik – vagy volt – játékvezető tudna igazságosan osztályozni, nem véletlen, hogy az MLSZ is delegál mérkőzésellenőrt és külön játékvezető-ellenőrt is a meccsekre. Ahogy a lapunk osztályzatai által az idény legjobb játékvezetőjének bizonyuló Solymosi Péter elmondta, nekik is az ellenőrök visszajelzései az elsődlegesek, de ugyanúgy követik és fontosnak tartják a Nemzeti Sport osztályzatait is.

Nem vitatható, hogy miközben a játékosok teljesítménye ma már számtalan aspektus alapján, empirikusan mérhető, a játékvezetők munkájának ellenőrzésére még nem nagyon fejlesztettek ki ilyen csodaszoftvereket. Az ő értékelésük megmaradt erősen szubjektívnek, amit gyakran apró gesztusok, személyes benyomások alakítanak, így nem érdemes csodálkozni azon, hogy az MLSZ által az idény legjobbjának megválasztott Berke Balázs lapunknál a negyedik lett, vagy hogy a tavalyi győztesünk, Pintér Csaba ezúttal csak a kilencedik.

Mindazonáltal a háromszoros (2006, 2007, 2015) Hertzka Pál-díjas, a Rangadó Díjátadó Gálán 2017-ben a legjobbnak választott, lapunknál már 2006-ban és 2019-ben is a második helyen végző, negyvenhét éves, rutinos Solymosi Péter „győzelme” aligha érdemtelen. Visszakeresve a meccseit a most véget ért bajnokságban, lényegében nem találtunk nagy hibát nála, ő maga is a kiegyensúlyozottságát emeli ki az idényével kapcsolatban.

Márpedig tudjuk: a futballban is többnyire az győz, aki kevesebbet hibázik.