Pozícióharc – Malonyai Péter jegyzete

Higgyünk Dzsudzsák Balázsnak, aki a lapunknak adott interjúja szerint mindennél jobban várja, hogy induljon a bajnokság, és pályára léphessen először Kispesten, majd a többi szép stadionban.
Ezért – mint olvasom – minden áldozatra kész, a szombati, Vasas elleni győztes edzőmeccsen például háromszor (!) is becsúszott. Azt mondja rá, hogy lám, még ő is képes tanulni, így van ez, nemcsak a jó papoknál, hanem a jó futballistáknál is, még ha, meglehet, merész is a párhuzam.
Megmondom őszintén, vannak hiányosságaim abban, hogy mi is az a 6-os vagy éppen a Dzsudzsáknál a 8-as pozíció pontosan, nem is kell tudnom, hiszen egyrészt a sporttelevízió nyilván méltán népszerű kommentátora, Simek Péter szó szerint számos magyarázatai egyikében úgyis beavat, másrészt pedig tőlem a debreceni csapatkapitány magára veheti a maradék nyolc számot is, tokkal, vonóval, pozícióstul, úgyis csak az az érdekes, hogy mit produkál. Lévén első az egyenlők között – a csapatkapitány.

A vezérkar meghosszabbított keze – szokták mondogatni, s esetünkben tényleg lenne haszna, hiszen a stábban ugyebár a főnök, Huszti Szabolcs mellett ott van Dombi Tibor és Frida Ferenc, akik nem csupán debreceniek, hanem őslokisták, pontosan tudják, hogy a város futballügyekben különleges. Szigorú, s nem mindig igazságos, ám roppant elhivatott, szívvel-lélekkel a csapat mellett áll, ha...
Nem fejezem be, mert vagy tudja a kapitány, miről beszélek, vagy nem. Nagyon remélem, hogy igen, s akkor néhány hét múlva arról beszélhetünk, hogy nem volt pusztába (lásd: Hortobágy...) kiáltott szó mindaz, amit a reményeiről, a szándékairól mondott a rajt előtt.

Hiába 34 esztendős, nálam új arc az NB I-ben, ugyanis több mint tizenhárom esztendeje már, hogy legutóbb pályára lépett a honi első osztályban, 2007. november 11-én a Paks ellen játszott teljes mérkőzést, a döntetlen nem volt éppen siker a Lokinak, ami pedig őt illeti, „képtelenség megállítani, ha lendületbe jön, ám ezen a meccsen csak elvétve vállalkozott ritmusváltásokra, megindulásokra”. Ennél szebben képtelenség becsomagolni, hogy nem ment neki a játék, hogy így történt, nyilván szerepe volt benne a klasszisának is.

Most is a tehetsége, de főként a múltja miatt figyeli majd árgus szemekkel mindenki. Magától értetődően kíváncsi rá Marco Rossi szövetségi kapitány is, ám nagy vágya, a címeres mez elérésénél nyugodtan rábízhatja magát a kapitányra. Van szeme hozzá.

A többit pedig – meglátjuk.

Mi is.