NS-értékelés: elérte célját a Loki

A 2020-as kiesés alapjaiban rengette meg a debreceni labdarúgást, csaknem két évtized után távozott a sikerkorszak tulajdonosa, Szima Gábor, a cél azonban egyértelmű volt: azonnali visszajutás az élvonalba. A DVSC egy évvel ezelőtt bajnokként kvalifikált az NB I-be, ahol meg is kapaszkodott 2021-2022-ben.

A 2005 és 2014 között nyert hét aranyérem után furcsának tűnhet, hogy a gond nélküli bennmaradás megfelel az elvárásnak, a lehetőségeket figyelembe véve abszolút reális, hogy a DVSC-nél nem elégedetlenek a hetedik hellyel. A csapat elérte a kitűzött célt, a klub folytathatja az építkezést, s néhány éven belül újra a dobogós helyért harcolhat.

Az évadot a Huszti Szabolcs, Toldi Gábor edződuóval kezdték a piros-fehérek. A nyári szünetben a védelemből távozó Kinyik Ákos és Szatmári Csaba helyére érkezett Marko Nikolics, Charleston dos Santos és Sylvain Deslandes. A trióból utóbbi alapemberré és a hátsó alakzat erősségévé vált, Marko Nikolics csak epizódszerepet kapott, míg Charleston dos Santos többször volt sérült, mint egészséges. A középpályára a macedón David Babunszkit igazolták át, aki a tavasszal vált alapemberré.

A debreceniek jól rajtoltak, a Honvéd idegenbeli legyőzése után döntetlent játszottak az Újpesttel a Nagyerdei Stadionban, és Paksról is ponttal távoztak. A Zalaegerszeg elleni hazai vereség jelentette az első megingást, de az igazi hullámvölgy szeptember végén, a kisvárdai vereséggel kezdődött. Négy meccsen egy pontot szerzett az együttes, miközben Kecskeméten kiesett a Magyar Kupából, Huszti Szabolcsék az MK-búcsú után jelentették be távozásukat.

A vezetőedzői posztra két meccs erejéig Jeremiás Gergő ugrott be, a vele szerzett négy pont újra stabilizálta a DVSC helyzetét. Érkezett a fehérváriakkal korábban bajnoki címig jutó Joan Carrillo, s bár a spanyol szakember első három meccsén mindössze egy pontot kapart össze a Loki, a Ferencváros elleni hazai diadal után derűsebben látta a világot a debreceni szurkolótábor. A tavaszi rajtra befutott David Babunszki testvére Dorian, vele egyértelműen erősödött a támadószekció.

Eközben a Debrecen az élcsapatok mumusává vált, hiszen a későbbi ezüstérmes Kisvárda elleni hazai döntetlen után győzött Fehérváron és a Puskás Akadémia otthonában is, igaz, közben becsúszott egy súlyos hazai vereség a Mezőkövesdtől. A Loki a folytatásban is rapszodikusan futballozott, ám a kulcspillanatokban mindig jött egy-egy fontos győzelem, amely végül bennmaradást ért.

A 31. fordulóban Mezőkövesden szerzett három pont jelentette a megnyugvást, a debreceniek úgy őrizték meg NB I-es tagságukat, hogy egyetlen forduló után sem álltak kieső helyen. Eközben a Joan Carrillo-érában egyre több fiatal labdarúgó kapott bizonyítási lehetőséget, közülük kiemelkedett a húszéves Baráth Péter, akit Marco Rossi szövetségi kapitány meghívott a válogatott keretbe, s a RangAdó díjátadó gálán ő kapta meg a legjobb fiatal játékosnak járó díjat.

(Keddi számunkban a Paks idényét vesszük górcső alá)