Visszatérők – Bobory Balázs publicisztikája

A leghíresebb maffiafilmekben hallható klasszikus mondatot idézném: „Így megy ez, ez az üzlet!” Jó, a hazánkban zajló üzleteknek eléggé pikáns sajátosságai is vannak...

Eltelt annyi idő már a labdarúgó-bajnokságokból, hogy dőljenek a kispadok, vagy legalábbis egy-egy rosszul szereplő csapat trénerét felállítsanak az ülőalkalmatosságról, ha az már annyira beforrósodott az elmúlt időszakban. 

Az élvonalban a korai kisvárdai váltásra már az idény előtt sem fizettek volna sokat a fogadóirodák, Révész Attila ismét magához vette a teljes kontrollt és valamivel jobban is szerepel a csapat. Nyíregyházán a tavaszi megmentő, a nyírségieket az élvonalban tartó Szabó Istvánnak telt ki október végére az ideje, aki magára húzta a felelősséget, és azt mondta, talán nem kellett volna olyan sok változást eszközölnie a keretben a nyáron. Az elmúlt hetek, hónapok történéseit látva az is borítékolható volt, hogy a horvát Damir Krznar nem húzza ki az idényt az Újpest mestereként, pedig a nyáron belengetett új projekt első számú letéteményeseként tekintettek rá a IV. kerületben, csak a vezetők azzal nem számoltak, hogy a tréner nem a Bajnokok Ligája, hanem a másodosztály felé vezeti majd azt a csapatot, amely elsőként mondott kategorikusan nemet a magyar szabályra és telepakolta a keretét légiósokkal. Hogy az őt követő trénerrel a koncepció is változik-e, azt még nem tudni, mindenesetre a lila-fehér drukkerek remélik, hogy egy új szakember hatására a külföldiekről is kiderül, hogy jobbak a más klubokban becsülettel használt magyar kollégáiknál és nem csak a „tizenkettő, egy tucat” kategóriába tartoznak. 

Az NB II-ben sem sokkal kevésbé izgalmas az élet. 

Elsőként Szentlőrincen Waltner Róbert „dőlt ki”, pedig az előző idényben „pofás” csapatot rakott össze és akkor úgy tetszett, hosszú lesz a házasság az egykori remek csatár és a Baranya vármegyei klub között. Az igazi érdekességek viszont csak ezután következtek. 

A Videoton májusban 1999 után esett ki újra a másodosztályba, a korábbi tulajdonos „szimpatikus” módon mindössze egy hetet adott Székesfehérvár városának, hogy vegye át a klubot, különben megszűnik… Főnöki hanyagság vagy érdektelenség hatására meglehetősen kevés labdarúgónak volt ekkor élő szerződése a piros-kékekkel, azoknak is a többsége idegenlégiósként kereste, keresi itt a kenyerét, akik nem szerepelhetnek a másodosztályban, ha az egyesület igényt tart a központi támogatásra. Nem folytatták a munkát Tímár Krisztián vezetőedzővel, finoman fogalmazva a semmiből kellett várat építeni a Fehérváron maradó illetékeseknek a megmentőként fellépő város képviselőivel karöltve. Lapunk június elején közreadott, Cser-Palkovics Andrással készült interjújában a település polgármestere úgy fogalmazott, hogy a lehető legtöbb helyi, illetve a klubhoz kötődő embert szeretne látni a Sóstói Stadionban, ettől számított néhány héten belül megérkezett Boér Gábor, aki csak turistaként és ellenfélként járt addig Székesfehérváron. 

Nincs mit tagadni, nehéz dolga volt. Néhány hét alatt kellett teljesen új keretet összeraknia, lehet, hogy nála csak annak idején a Chicago Bulls kosárlabdacsapatának védekező specialistája, Dennis Rodman figyelt jobban a lepattanókra… Végül a Vidinek lett a nevekre nem is olyan rosszul kinéző, harminc tagú (!) kerete, de a teljesítmény többnyire siralmas volt. Jelen sorok írója a Soroksár és BVSC elleni bajnokin is nagy megpróbáltatások árán maradt a képernyő előtt a piros-kékek teljesítményét látva, az NB III-as Majos elleni kupameccsen pedig végképp úgy gondolta, hogy nem kínozza tovább magát. 

Időközben valahol, valakinek eszébe jutott, hogy nem működik, ha nincs a klubház emeletén valaki, aki szakmai kontrollt gyakorol, ilyen pozícióban senki nem dolgozott Juhász Roland 2023-as távozása óta, és nem lehetett tudni, hogy a legfontosabb szakmai kérdésekben egyedül a vezetőedző felelős, vagy a futballszakmához kevésbé értő gazdasági szakember, azaz az ügyvezető, esetleg valaki más mozgatja háttérből a szálakat és véleményével erős hatással van a vezetőségre. Az gyorsan kiderült, hogy a Videotonnak ebben az idényben nem felfelé, hanem lefelé kell inkább tekintgetnie és idejében jött a megvilágosodás, hogy ide egy Fehérvárhoz ezer szállal kötődő, a futballból sokat látott szakember kell. Meg is érkezett a klub gólrekordere, Nikolics Nemanja, aki az utóbbi hónapokban tanácsaival segítette a polgármestert, de immár sportigazgatóként a teljes szakmai felelősséget is viseli. Boérnak pedig mennie kellett, az újabb csavar a történetben, hogy a helyére visszatérhetett Pető Tamás, akit tavasszal azért rúgtak ki még az élvonalban bennmaradó helyen álló egyesületnél, hogy ne essen ki. Kiesett, Pető egészen más csapathoz, körülményekhez tért vissza, de biztos érdekes volt a szerződéskötésének a pillanata... Mindezzel együtt a szurkolók a jelek szerint elégedettek, most megint olyan szakember tért vissza a csapathoz, aki ott lett befutott játékos, edzői karrierje jelentős részét is a piros-kékeknél töltötte, és akinek szemében végig ott a tűz, ismeri és magának érzi a klub múltját, jelenét és biztosan szerepet vállalna a dicsőséges jövő kialakításában is. 

Több mint 50 kilométerre Székesfehérvártól is van egy nagy visszatérő, úgy tetszik az utóbbi hetekben az NB II-es klubvezetők sokat nézték a neves amerikai produkcióban készült filmet, amelyben Leonardo Di Caprio szerepelt és kapott alakításáért Oscar-díjat. A Budafok NB II-es csapatántól menesztették Mészöly Gézát, aki márciusban érkezett a patinás egyesülethez, mégpedig Nikházi Márkot váltotta, akivel korábban nem nagyon ment a szekér. Amely most is beragadt a sárba, a vezetőség pedig úgy gondolta, hogy a szekér kihúzására Nikházi a legalkalmasabb. Azt hiszem, be kell dobnom a közhelyet: ennél jellemzőbb edzőkeringő nincs is. 

Bevallom, mindig megpróbálok sportvezetői fejjel gondolkodni ilyen esetekben, mi történhet néhány hónap alatt? Valaki valakiről azt gondolja, hogy alkalmatlan a munkavégzésre, ezért felmenti állásából, aztán eltelik egy kis idő, és megint visszatér a feltétlen bizalom a tréner szakmai felkészültségében, emberi, pedagógiai tulajdonságában. Nem, egyértelműen nem az edzők ellen beszélnék, mert Petőt kiváló szakembernek tartom és minden bizonnyal a fiatal Nikházi sem tehetség híján kapja a feladatokat. Az ilyen „elküldöm-visszahívom” megoldások egy időben Olaszország egyes klubjaira voltak jellemzők, de ott általában kiderült, vagy világos volt mindenki számára: a tulajdonos/elnök nem teljesen százas és abszolút érzelmi döntéseket hoz. Most Magyarországon néhány napon belül tapasztaljuk azt, hogy tavasszal kirúgott futballedzőket megmentőnek visznek vissza és ez mindenképpen kérdéseket vet fel, bár nagy valószínűség szerint olyanokat, amelyekre soha nem érkezik majd őszinte válasz. 

Összességében én minden újonnan kinevezett edzőnek a lehető legjobbakat kívánom, nem gondolom, hogy az esetek többségében felkészültségükkel, hozzáállásukkAL, elhivatottságukkal baj lenne, de mindenképpen nehéz lehet alkalmazkodni a magyar viszonyokhoz. Dolgozni viszont kell, sőt muszáj megragadni a lehetőségeket, hiszen sok a pro licences tréner, aki vár az adódó alkalomra, és szívesen bekerülne új szereplőként a körforgásba. A klubvezetőknek viszont nagyon nagy a felelősségük, persze ahogy kiderült, ők sem tévedhetetlenek, de legalább két esetben is belátták, hogy talán korábban rossz döntést hoztak, erre utal Pető és Nikházi újbóli kinevezése. Remélhetőleg most egy kicsit hosszabban tart majd a bizalom, ha már visszahívták őket.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!