Szalai Gábor: Megvan a kupadöntő, most a bajnokságban nyomás alatt akarjuk tartani a győrieket

Újra a fináléban – a 36-szoros bajnok Ferencváros 36. alkalommal léphet pályára a Magyar Kupa döntőjében. Huszonnégy győzelem mellett tizenegyszer vereséget szenvedett, 2024 és 2025 tavaszán is alulmaradt – mind a kétszer a Paksi FC-vel szemben – a trófeáért zajló utolsó összecsapáson. Szerdán ismét kiharcolta a jogot, hogy ott lehessen a Puskás Arénában: az ETO FC ellen 2–2-re végződő, 120 perces találkozón tizenegyesekkel Robbie Keane vezetőedző együttese győzött. Némi elégtétel azután, hogy az ETO FC vasárnap 1–0-ra legyőzte a Ferencvárost bajnoki mérkőzésen.

 „Hétfőn még érezni lehetett az öltözőben a vereség hatását – mondta lapunk kérdésére Szalai Gábor, az FTC 25 éves védője. –  Ugyanakkor nem olyan volt a hangulat, hogy vége mindennek, elengedjük az idényt: arról beszéltünk, hogy figyeljünk magunkra, a hátralévő összes bajnokit nyerjük meg, hogy ezzel nyomás alatt tartsuk a győrieket, a kupaelődöntőben pedig jussunk tovább. Egyértelmű volt, hogy mindenkiben megmaradt a motiváció, az elszántság, kedden pedig már a kupameccsre figyeltünk. Megbeszéltük a vasárnapi hibákat, így vágtunk neki a szerdai összecsapásnak. Nyilván meghatározta a mérkőzés képét, hogy az elején vezetést szereztünk, és azt követően jobban is játszottunk. Az ETO szintén jól futballozott, szerzett – szerintem elkerülhető – két gólt, de a szünet előtt egyenlítettünk. Ahogy mondani szokás, a legjobbkor találtunk a kapuba, a ­meccs elején és közvetlenül a szünet előtt. Az öltözőben inkább önmagukra voltak mérgesek a játékosok, de az volt az összegzés: jól futballozunk, a folytatásban az eddigieknél is jobban kell összpontosítanunk, és akkor továbbjuthatunk.”  

A rendes játékidő végén, a 88. percben állt be Szalai Gábor egy ferencvárosi szögletnél, befutott a pályára és azonnal fejelt, nem sokkal a kapu fölé. A hosszabbításban kétszer is felhívta magára a figyelmet, volt egy fontos mentése, majd gólhelyzetbe hozta Lenny Josephet.

„A bal oldalon futott a győri akció – idézte fel az eseményeket a védő. –  Egy pillanat alatt fel kell ilyenkor mérni, mi hogyan helyezkedünk, az ellenféltől hányan és hova érkezhetnek: a területet is felügyelni kell, meg a támadót is szemmel kell követni, nehogy megelőzzön, és a labdát is nézni kell – örültem, hogy a kapunk előteréből ki tudtam rúgni. A passz? Ha lehet, keresem az ilyen lehetőségeket, de ritkán adódik, a legtöbbször az ellenfél összes játékosa szemben van velem, a védővonalból nem könnyű ziccert teremteni. Most volt, abban a pillanatban felismertem a helyzetet, éreztem, hogy három-négy győri védő között el tudom rúgni a labdát, és mert Lenny Joseph jól vette át, nagy helyzet lett belőle: sajnos fölé ment a labda, így kevesen emlékeznek rá. Nem azért bosszantott, mert így eggyel kevesebb gólpassz van a nevem mellett, hanem azért, mert ha előnybe kerülünk, jó eséllyel megvan a mérkőzés. Nincs ezzel szerencsém mostanában: Debrecenben Bamidele Yusuf kapott tőlem hasonló átadást, a kapust is kicselezte, de abból sem lett gól – a többiek ugrattak, úgy kell vágni az összefoglalót, hogy csak az indítás legyen rajta, a befejezés már nem, de ez csak vicc természetesen.”  

A továbbjutásról végül tizenegyesek döntöttek.

„A szakmai stáb kérdezte, ki mennyire friss, ki hogy érzi magát, gyorsan meglett az öt rúgó – mondta Szalai Gábor. –  Szívesen odaálltam volna, elképzelhető, hogy a hatodik körben én következtem volna. Érdekes helyzet ez, azt biztosra vettem volna, hogy Mohammed Abu Fani, Vitális Milán és Nadir Benbuali berúgja a tizenegyest, ehhez képest éppen ők hibáztak. Minden csapatnak hatalmas élmény a Puskás Arénában mérkőzést játszani. Döntőbeli ellenfelünket, a Zalaegerszeget ismerjük, az idényben kettőből kétszer legyőzött bennünket, igaz, az egerszegi összecsapást furcsa körülmények között veszítettük el – a kupadöntő más lesz, és már most nagyon várom azt az estét.” 

„Szomorúan, de emelt fővel lépünk tovább” – Óriási mezőnymunkát végzett a kupaelődöntőben, bejátszotta az egész pályát, úgy tűnt, nem fogy ki az üzemanyag a tankjából…   – Pedig rettenetesen elfáradtam, belőlem és a társaimból is sokat kivett ez a százhúsz perces csata – mondta lapunknak Tóth Rajmund, az ETO középpályása, aki lapunk osztályzatai alapján a legjobb teljesítményt nyújtotta a szerda esti mérkőzésen. – Ennek ellenére úgy voltam vele, az utolsó leheletemig küzdök a döntőbe jutásért. Sajnos nem sikerült, szomorúan, de emelt fővel lépünk tovább, most regenerálódunk, kicsit pihenünk, aztán készülünk a Loki elleni vasárnapi nagyon fontos rangadóra. – Mire gondolt, amikor a tizenegyespárbaj ötödik körében játékostársa, Zseljko Gavrics lövése nyomán a lécről pattant vissza a labda, s ezzel eldőlt, hogy a Fradi jut a döntőbe?   – Csak az ronthat ilyen kiélezett szituációban, aki oda mer állni a labda mögé. Nekünk most az a feladatunk, hogy a hibázó mellé álljunk, tudjuk, nem könnyű neki, az internet népe ugyanis kegyetlen tud lenni, kap most hideget-meleget. Mi azonban bízunk Zseljkóban, három bajnoki döntőnek beillő meccs vár ránk, és mentálisan erős labdarúgókra van szükségünk. – A csapat drukkerei állítják, a Verebes József-féle ETO után a mostani a legszerethetőbb együttes. Érzik-e, érzi-e a közönség szimpátiáját?   – Hogy a keret külföldi labdarúgói érzik-e, nem tudom, ám azt igen, hogy lépten-nyomon találkozom a szurkolói szeretettel. Édesapám – akit volt, hogy úgy csempésztek be Hannich Péterék meccseire – sokat mesélt a kétszeres bajnok együttesről, s arról a hangulatról, amely akkoriban uralkodott a régi stadionban. Nos, a Ferencváros elleni vasárnapi győztes bajnoki után mi is megérezhettük a régi idők atmosz­féráját, reméljük, lesz még részünk benne.  V. GY.

MOL MAGYAR KUPA
ELŐDÖNTŐ
FERENCVÁROSI TC–ETO FC 2–2 (2–2, 2–2, 2–2) – 11-esekkel 3–2
Budapest, Groupama Aréna, 12 122 néző. Vezette: Bognár Tamás (Kóbor Péter, Georgiou Theodoros)
FTC: Dibusz – Makreckis, M. Gómez, Raemaekers, O'Dowda (Szalai G., 89.) – Levi (Abu Fani, 58.), Zachariassen (Corbu, 106.), J. Romao (Rommens, 58.) – Cadu (Nagy B., 94.), Kovacevic (Gruber, 91.), Joseph. Vezetőedző: Robbie Keane
ETO: Megyeri – Vladoiu (Huszár M., 97.), Csinger (Krpics, a szünetben), Miangue, Stefulj – Tóth R., Vitális – Bánáti (Njie, a szünetben; Bíró B., 85.), Bumba (Gavrics, 77.), Schön – Piscsur (Benbuali, 60.). Vezetőedző: Borbély Balázs
Gólszerző: Kovacevic (4.), Levi (45+4.), ill. Csinger (40.), Bumba (45+1.)