Lehoczki Bendegúz tehet Mindenről! – Zombori András jegyzete

Ha a Puskás Akadémia tizenkilenc esztendős kapusa – aki szinte „null kilométeresként”, tizenkét percnyi NB I-es múlttal futott neki az idénynek… – a Ferencváros elleni vasárnapi rangadón, a vendégek 2–1-es vezetésénél nem védi ki Toon Raemaekers büntetőjét, most aligha az lenne a téma, mi történt a mérkőzés 90. percében a Pancho Arénában, miért nem adta meg a játékvezető Lamin Colley gólját. Ám kivédte, maradt a vendégek egygólos vezetése, és így már kérdéseket vet fel, jól döntött-e a játékvezető, amikor a VAR segítségével visszavonta az elsőre megadott találatot.

Megkockáztatom, a helyszínen, élőben keveseknek tűnt fel, hogy amikor a hazaiak védője, Wojciech Golla fejjel próbálta a Fradi kapujának előterébe juttatni a labdát, csapattársa, Mikael Soisalo lesen állt, az sokkal inkább megmaradhatott mindenkiben, hogy a fejes után menteni akaró Naby Keita lábáról került a labda a finn szélsőhöz. Természetesen szabály mondja ki, mikor szünteti meg az ellenfél játékosának labdaérintése a korábbi leshelyzetet: a kulcskérdés ebben az esetben az, hogy a futballistának volt-e lehetősége kontrollálni és megjátszani a labdát. Nem mellékes, milyen messziről, mekkora sebességgel érkezik a labda, zavarta-e valaki a megjátszásában, szóval meglehetősen összetett a téma, mégis felvetném: egyéni megítélés kérdése, hogy a labda megjátszása tudatos volt, vagy sem? A Golla-fejes ugyanis úgy tizenkét-tizenhárom méterről érkezhetett, Naby Keitát senki sem zavarta, bal lábbal akart játékba avatkozni, de a labdát nem érte el rendesen, és talán a talpáról került Soisalóhoz.

Nos, ha valakire, Naby Keitára biztosan nem mondhatjuk, hogy képzetlen – bár sok hasonló tudású futballista szaladgálna a magyar pályákon, csak ne lenne annyit sérült… –, a felcsútiak vezetőedzője, Babó Levente nem véletlenül firtatta a lefújás után: „Mit kellene ilyenkor tenni, megkérdezni Naby Keitát, hogy mit szeretett volna csinálni, letenni a labdát a társának, vagy csak rúgott egy kacskát?!”

Nálam a kontrollálatlan labdamegjátszás azt jelenti, ha valaki, mondjuk, lövésnél blokkolni akar, kifordul és a hátáról, a derekáról pattan az ellenfélhez a labda, ellenben amikor senkitől sem zavartatva nyúl érte és próbálja megállítani a támadást, az nem nélkülözi a tudatosságot, vagyis más kategória.

Nem lenne érdemes átgondolni ezt a szabályt (is)?

Mert – sok más esethez hasonlóan – ez a magyarázkodás is rém kellemetlennek tűnik.

Talán Naby Keitának is…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!