„Akiknek a támadás lenne a feladatuk, azok nem vállalkoztak, a hibák pedig törvényszerűen megjelentek a játékunkban. Utóbbi probléma minden meccsben benne van, így ez a kisebb baj, a nagyobb gond, hogy túl keveset adunk ki magunkból. Várunk-várunk, hogy majd lesz valami, azonban ha nem teszünk érte, semmi jó nem fog történni, és úgy járunk, mint a hétvégi találkozón” – emelte ki a haon.hu-nak Dombi Tibor, aki kitért az ellenfelek hozzáállására is.
„Minden csapat otthon lelkesebb, ez ránk is igaz. Hazai környezetben mindig feltüzeltebben játszanak az alakulatok, de ez nem lehet mentség arra, miért nem tudunk ilyen találkozókon kellő lendülettel futballozni. Sajnos nincsen egy klasszikus tízes irányítónk, bár ettől függetlenül sem szabadna leblokkolnunk egy kapott góltól. A Gyirmót ellen is ívelgettünk, próbáltuk betuszkolni a labdákat a tizenhatoson belülre, az ellenfél azonban könnyedén kivagdosta ezeket, ahelyett, hogy a szélen bontottuk volna meg a védelmét, és laposan juttattuk volna be a labdákat. Többnyire idegenben jön ki ez az irányítómizéria, a hazai győzelmek során senki sem hiányolta a tízest a pályáról. Tegyük hozzá, egyértelműen kijelenthető, hogy így is az egyik legjobb keret a miénk, panaszra tehát nem lehet okunk.”
Dombi Tibor szerint nehezebb a dolguk a második vonalban. „Egyszerűen nincs meg az a hangulat. Ilyenkor lenne fontos, hogy jobban ráhangolódjunk, és nyomatékosítsuk a játékosokban, hogy ugyanolyan hangsúlyos minden mérkőzés. A legnagyobb gond az, hogy a mutatott játékunk köszönőviszonyban sincs a tudásunkkal. Ha ennyit tudnának a játékosok, érthető lenne, hogy szenvedünk, de itt szó sincs ilyesmiről.”
A teljes cikket IDE KATTINTVA olvashatják el.
