NB II: a barcikai sportigazgató az idény elején az ötödik helyet is aláírta volna

„Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom: kevesen várták, hogy két fordulóval a vége előtt a feljutásért fogunk harcolni – kezdte a klub hivatalos honlapjának adott interjúját Koszta Péter. – Amikor nyáron elkezdtük a keret kialakítását, bíztunk benne, hogy jó csapatunk lesz, de azt még mi sem gondoltuk volna, hogy idáig eljutunk. Az, hogy már biztosan dobogón végzünk, a barcikai futball egyik legnagyobb sikere.”

A KBSC sportigazgatója szerint a szakmai stáb stabilitása a csapat egyik legnagyobb erőssége: „A Marco Rossi mellett is dolgozó Simon László videóelemző, Dobos Attila erőnléti edző és Botló Ádám kapusedző már Csábi József előtt is itt voltak a klubnál. Ez az állandóság nagyon sokat számít, hiszen ismerjük egymást, és összehangoltan tudunk dolgozni. A háttér is biztos lábakon áll. Jónás Anna már öt éve része a klub életének, tavaly nyártól cégvezetőként irányítja a működést.”

„Jól kialakult arány van a rutinosabb és a fiatalabb játékosok között – tért át a folytatásban Koszta Péter a stáb és az együttes közötti tökéletes összhangra. –  A vezéregyéniségek – Bódi, Varga, Polgár, Lucas, Kártik, Pethő, Ramos – nemcsak eldöntik a meccseket, de húzzák is magukkal a fiatalokat. És azok is hozzák a teljesítményt, akik kevesebb NB II-es rutinnal vágtak neki az idénynek. Ez a fajta egyensúly az egyik alapja annak, hogy most ott vagyunk, ahol.”

A jövőt illetően úgy fogalmazott, jelenleg jó helyzetben van a Barcika, mert a játékosok többsége élő szerződéssel rendelkezik. A korosztályos szabályok ugyanakkor kihívást jelenthetnek számukra: „Az NB II-ben két 2006-os vagy fiatalabb játékost kell folyamatosan pályára küldeni, az NB I-ben pedig egy 2005-öst. Ez is befolyásolja a következő idény tervezését” – mutatott rá.

Koszta Péter az interjú végén azt is elismerte, hogy most már lenne benne hiányérzet, ha nem sikerülne a feljutás (a gárda előnye jelenleg három pont a már nem feljutó helyen álló Vasassal szemben): „Az idény elején egy ötödik helyet is aláírtunk volna. Most, hogy ilyen közel vagyunk, természetes, hogy mindenki a feljutásban reménykedik. Ha mégsem sikerülne, nyilván lenne bennünk hiányérzet.”