Tisza: Ha gólt szerzek, egész Belgium felkapja a fejét

– Hogyan értékeli első belgiumi szezonját, annak fényében, hogy Önnek jól megy a játék, de az Antwerp az előzetes tervekkel ellentétben nem a feljutásért harcol, harmincnégy meccs után csak a nyolcadik helyen áll?
– Amikor Belgiumba kerültem, az volt a célom, hogy egyéni karriert csináljak. Remélem, hogy a tizenöt gólommal sikerült felhívni magamra a figyelmet, tehát elégedett vagyok. Az sajnos már néhány meccs után látszott, hogy ezzel a kerettel nem jutunk fel az élvonalba – kezdte a Nemzeti Sport Online-nak adott interjút a 25 éves Tisza Tibor.

– Jelenleg  kölcsönben szerepel az Antwerpnél, és élő szerződés köti az Újpesthez. Lát esélyt arra, hogy visszatér a Soproni Ligába?
– Rövid távú terveim között nem szerepel Magyarország, mert az NB I szakmailag már nem jelent kihívást. Ezért is szerződtem Belgiumba, de a belga másodosztályban sem maradnék. A képességeim már feljogosíthatnak arra, hogy egy jó csapatban játsszak a belga vagy mondjuk a holland első osztályban.

– Milyen szerepkörben számítanak Önre, mennyiben más ez, mint Újpesten?
– Amikor ide kerültem, a bajnokság első felében még inkább a támadók mögött szerepeltem, és bár már ősszel is vezettem a házi góllövőlistát, azóta megy igazán a játék és a gólszerzés, amióta az új edző, Colin Andrews csatárként számít rám. Úgy érzem, sikerült megtalálni a helyem a kétékes játékban, csak nem értem, miért kellett ehhez külföldre szerződnöm. Úgy tűnik, Újpesten – ahol több poszton is szerepeltem – más dolgok fontosabbak voltak annál, hogy én megtaláljam a posztomat.

– Ha a körülményeket hasonlítja össze, akkor mennyiben más a belga másodosztály, mint a magyar élvonal?
– Először is nem érzem, hogy másodosztályú játékos lennék, az Antwerp százharminc éves hagyománnyal rendelkező, országos népszerűségnek, elismertségnek örvendő klub. Volt már olyan meccsünk, amikor több mint tízezren voltak a lelátón, és az átlag nézőszámunk is nagyobb, mint amilyen Újpesten volt. Ráadásul az idegenbeli találkozóinkon is rendre telt ház előtt lépünk pályára, az emberek odafigyelnek a másodosztályra. Másrészt a meccseinket közvetíti a televízió, tele vannak velünk az újságok, így ha gólt szerzek, akkor arra egész Belgium felkapja a fejét. Amiben az Újpest előrébb van, az a stadion állapota, ugyanis mi egy csaknem száz éves arénában játszunk, ami elmaradottabb, mint a kétezres évek elején újjávarázsolt Szusza Ferenc Stadion.

– A körülményeknél maradva: Belgiumban mennyire érezteti hatását a gazdasági válság, vannak-e fizetéselmaradások?
–  Itt egyhónapos csúszás esetén a játékosok már nem akarnak kimenni az edzésre. Van egy bizottság, amely felügyeli a klubokat, és jelentősebb elmaradások esetén azonnal kizárják az érintett csapatot, akár az élvonalból is. Szóval nagy különbségek vannak az otthoni körülmények és az itteniek között, mondom ezt úgy, hogy az itteni másodosztályban szerzett tapasztalataimat hasonlítom össze a hazai élvonallal, pedig a belga foci nem éppen világverő.

– Mik a távlati céljai, mindenképpen távozik Antwerpenből? 
– Elégedett lehetek, hiszen Európa szívében játszom. Kedvelem ezt a várost, nagy szeretet veszi körül a csapatot, de ahogyan már említettem, szeretnék előre lépni. Elképzelhető, hogy csak augusztusban dől el, hol folytatom, de van még két bajnokink, amit szeretnék felhasználni a bizonyításra, mert minden meccsnek szerepe lehet. Továbbá jelenleg két góllal vagyok elmaradva a góllövőlista első helyezettjétől, jó lenne gólkirályként búcsúzni, ezért nagyon igyekezni fogok.