Légiósok: a válogatott támadónak jól jött a játékvezetők sztrájkja

Ennél jobb is lehetett volna az év vége...

Ugrai Roland remekül mutatkozott be a görög Atromitosz csapatában, nyolc bajnokin három gólt szerzett, gólpasszokat adott, befogadták, elismerték a társak – és a kitűnő teljesítmény hatására Marco Rossi szövetségi kapitány is meghívót küldött neki.

Már akkor biztosnak tűnt: novemberben ott lehet a kezdőben az észtek és a finnek ellen, de végül nem léphetett pályára a két, egyaránt 2–0-s magyar győzelemmel végződő összecsapáson. A nemzeti együttes edzésén kapura lövés közben Baráth Botond ugyanis eltalálta a lábát, a földön fekvő támadó érezte, nagy a baj – mégis tudott nevetni önmagán, a füvön fekve kérdezte a társait: legalább gól lett a lövéséből?

„Még csak az sem – mondta lapunknak a 26 éves futballista. – Legalább annyi vigaszom lehetett volna, mert abban a pillanatban tudtam, hogy nem lesz könnyű ráállni a lábamra, éreztem, ez bizony súlyos sérülés. A bokám azonnal bedagadt, a külső és a belső szalag is bevérzett, részlegesen elszakadt. Visszajöttem Athénba, itt kezelnek azóta is. Éppen akkor jöttek a rangadók, az Olympiakosz elleni bajnokiról is lemaradtam. Rossz ez így. Amikor nem megy a csapatnak, azért szenved az ember, mert nem tud segíteni, ha pedig jól játszanak a srácok, kimaradok a jóból – borzalmas érzés kívülről nézni a csapatot.”

Hathetes rehabilitációs programot írtak elő a szélsőnek, ebből öt hét telt el, de a gyógyulás lassabb ütemben halad a reméltnél. Ám a görög játékvezetők szolidaritási akciója (egy amatőr meccsen megütötték a bírót, ez ellen tiltakozva egyetlen mérkőzést sem vezetnek a hétvégén, elmarad a forduló) miatt az OFI elleni, eredetileg szombatra kiírt találkozón mégis pályára léphet, mert januárban pótolják.

„Pénteken is kezelésen vettem részt, egy új eljárással érezhetően felgyorsult a gyógyulási folyamat – folytatta Ugrai Roland. – Most másfél hétig nem szabad terhelni, ám utána bizonyosan jó lesz, és január elején már meccset játszhatok. Korábban próbálkoztam az edzéssel, de ki kellett szállnom, annyira fájt, mostanra viszont eltűnt a duzzanat. Alig várom a visszatérést.”

Baráth Botond pedig elnézést kért.