Balatoni nyár – Somogyi Zsolt jegyzete

A magyar futball egyik szörnyű tragédiája, hogy nincsenek benne igazán hiteles arcok. Pedig lennének, lehetnének, de nincs a sokszoros válogatott játékos, többszörös bajnok edző, sikeres tulajdonos, keretet építő sportigazgató, BL-ben szereplő játékvezető, játékosokat külföldre eladó menedzser, aki minden területen őszinte elismerést tudhatna magáénak. A legjobbjaink után is odateszünk egy negatív jelzőt, a dicséret után kötelezően jön egy „de”, egy lejárató kiegészítés (Kicsoda? Hagyjad már! – nagyjából minden névre ez a reakció...).

Nálunk mintha elkerülhetetlenül besározódna mindenki, aki tenni próbál a futballért. Az elmúlt évtizedekben egyetlen emberről tudunk, akit a korábbi és jelenlegi játékosok, edzők, szurkolók, újságírók egyaránt elfogadnak és hitelesnek tartanak – Dárdai Pált. Lehet kutatni, miért van ez, mi lehet a titka, alighanem az örökös önazonosság lehet az egyik magyarázat. Pali sohasem akarta letagadni, hogy valójában egyszerű pécsi „parasztgyerek” (saját szavai ezek, ráadásul a paraszt is csak nálunk pejoratív jelző: valójában nélkülözhetetlen szakember, aki ért a földhöz, így enni ad a városi értelmiségnek), sőt inkább büszkén vállalta, és akármilyen magasra repítették a futballsikerek, önmaga tudott maradni.

Őszinteség, egyenesség, világos beszéd, amikor őt hallgatjuk, nemcsak az üres szólamok röpködnek, oda kell figyelni a mondandójára. A lapunkban megjelenő interjú apropója ezúttal az, hogy Dárdai Pál hétfőn ismét edzést tart, a Hertha BSC U16-os csapatának vezényel gyakorlást, és miközben ő arról beszél, korábbi szövetségi kapitányként neki nem ciki a berlini ifikkel dolgozni, azért nekünk lehet némi hiányérzetünk. Az rendben, hogy a Hertha felnőttcsapatával a magyar labdarúgás nem tudott versenybe szállni, de az azért elgondolkodtató, hogy a 16 évesekkel is szívesebben dolgozik, mint hogy itthon vállaljon munkát – miközben a Magyar Labdarúgó-szövetség új sportigazgatót nevezett ki. Sokan Dárdai Pált látták volna szívesen egy ehhez hasonló munkakörben – a már említett szakmai és emberi hitelesség miatt. Dárdai Pál, mint mondta, nagyszerűen érezte magát heteken át a Balaton partján. De a vakációnak vége, hétfőtől a német gyerekek fejlődéséért dolgozik. A magyar futball bűne, hogy nem tudjuk elérni: a tudását inkább a szülőföldjén kamatoztassa.