Pécsi kesztyű – Deák Zsigmond jegyzete
A retró reklámok iránt érdeklődők bizonyára ismerik a nyolcvanas évek elejéről a Pécsi Kesztyűgyár nem túl bonyolult, kevesebb mint félperces örökbecsű filmecskéjét: „Ez mind pécsi kesztyű…”
A sportvonatkozásra alaposan ráerősít a megjelenített termékpaletta: többek mellett boksz-, vívó-, motoros-, sí- és kapuskesztyű is feltűnik, a végén pedig egy trófeát tartanak a magasba a sportkesztyűs tenyerek. A gyárnak (amelynek ősét még 1861-ben alapította Hamerly János, csak aztán 1940-es évek végén az államosításkor kitekerték a jogutódok kezéből) persze már rég vége, ám a reklámbéli kapuskesztyű, a névazonosság és persze főképp a tőle eddig látott teljesítmény azt mondatja velem, Pécsi Árminból egyszer még nagy focikapus lehet. Talán felesleges ecsetelni, hogy nincs sok köze Baranya vármegye székhelyéhez, hiszen egy alsó-ausztriai kisvárosban, Hainburg an der Donauban született alig több mint húsz évvel ezelőtt, pályafutása eddigi érdemi szakaszát Győrben, Csákváron és főképp Felcsúton, a Puskás Akadémiánál töltötte, hogy aztán – ki nem tudná? – nyár elején két másik magyar, Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos mellé Liverpoolba igazoljon.
Ahol már bemutatkozott edzőmeccsen és hivatalos mérkőzésen egyaránt, így mintegy két hónap tapasztalatával a háta mögött érdemes volt őt megkérdezni, hogyan érzi magát a világ egyik legjobb csapata, az angol bajnok mezében. Megsúgom, remekül, ami, mondjuk, nem túl nagy meglepetés, az már inkább, hogy ilyen őszinte, szinte gyermeki lelkesedéssel nyilatkozó szereplője kevés van a rideg-hideg, végletekig protekcionista profi futballnak. A szokásos panelek pufogtatása helyett a vágyairól, érzéseiről, érzelmeiről beszél, s ha néha általánosságban fogalmaz, azt is inkább azért, mert tényleg bármi történhet vele. Azért olyan klasszist nehéz lesz percek alatt kiszorítania a kezdőből, mint a brazil Alisson Becker, a rangsorban a 2024-es Európa-bajnokságon brillírozó grúz Giorgi Mamardasvili is előtte áll, ám van ideje, egyszerűen „csak” élnie kell majd az alkalommal, ha eljön. Az sem olyan egyszerű, ha csak a honfitársakat nézzük, Gulácsi Péter és Bogdán Ádám is állt a Liverpool FC hálója előtt, mégsem itt élték meg pályájuk zenitjét, noha magasra jutottak.
Pécsi Árminnak szívből kívánom, jusson legalább odáig, mint említett remek válogatott poszttársai, megőrizve mostani lelkesedését, a játékban, a labdarúgásban megélt örömét.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
