Csongvai Áron: Érzelmileg feltöltődtem a válogatottban

Ötszörös magyar válogatottként tért vissza Franciaországba Csongvai Áron. A 25 éves középpályás állandó tagja a Saint-Étienne kezdő tizenegyének, nem volt ez másként a hétvégi, Rodez elleni hazai összecsapáson sem, amelyet együttese 2–0-ra megnyert. A francia másodosztály első nyolc fordulójában végig pályán lévő, egy gólt és két gólpasszt jegyző futballista hiába játszott csupán három meccsen a válogatottban, kimerítette a nemzeti csapatnál töltött időszak.

„Nem volt egyszerű a visszatérés Franciaországba, hosszú és intenzív válogatott szünet volt ez még azoknak is, akik egy percet sem játszottak – mondta a Nemzeti Sportnak Csongvai Áron. – Három napom volt összeszedni magam a bajnokiig erőnlétileg és mentálisan, mert ez az alapja mindennek.”

Volt miből merítenie. Egyrészt három mérkőzésen játszott a válogatottban – kezdőként lépett pályára az Ukrajna elleni hazai, valamint az Észak-Írország elleni idegenbeli Nemzetek Ligája-találkozón, Nagyszombatban pedig csereként kapott lehetőséget az ukránok ellen –, másrészt az is javíthatta kedélyállapotát, hogy Magyarország jól zárta a négymeccses sorozatot, második a csoportjában, sorsa pedig a saját kezében van, hogy visszakerüljön az A-ligába. 

„A fizikai fáradtság ellenére érzelmileg feltöltött ez a négy meccs – folytatta Csongvai Áron. – Dobott az önbizalmamon, hogy három mérkőzésen is lehetőséget kaptam. Ez az élmény arra ösztökél, hogy csináljam tovább, amit elkezdtem, mert jó úton haladok. Őszintén szólva engem is meglepett, hogy kétszer is kezdtem – ezek szerint jó véleménnyel volt rólam a szakmai stáb. A rövid távú célok mindig megvannak az életemben: külföldre kerülve azt tűztem ki, hogy játsszak folyamatosan, kapjak meghívót a bő keretbe, legyek ott Telkiben, mutatkozzak be csereként, majd eljussak addig, hogy ott vagyok a kezdő tizenegyben. Az előző két kerethirdetés alkalmával kimaradtam, ezért megint arra törekedtem, hogy minden meccsemmel meggyőzzem a szakmai stábot arról, érdemes velem számolni. Megérte a sok erőfeszítés.”

Váratlan helyzetben találta magát, hiszen néhány edzést követően az a feladat hárult rá, hogy stabilitást adjon a válogatottnak, ő legyen a kapocs a védősor és a középpálya között.

„Védekező középpályásként megnyugtatott, hogy olyanok vettek körül, mint Schäfer András és Szoboszlai Dominik, jól éreztem magam mellettük a pályán. Ugyanakkor azt is éreztem, több edzésre és mérkőzésre van szükségem ahhoz, hogy még jobban megismerjem a társakat és erősebb játékkapcsolat alakuljon ki közöttünk. Amikor kezdtem, nem úgy alakultak az eredmények, ahogyan szerettük volna. Ez tüske bennem, hiszen mégiscsak ezek voltak az első meccseim kezdőként a válogatottban. Fűtött, hogy ebben a nehéz helyzetben, amikor Varga Barnabás és Sallai Roland sem állt a rendelkezésünkre, és némileg más játékot, újrahangolt taktikát kellett alkalmaznunk, megháláljam a bizalmat és megmutassam az egész országnak, mit tudok.”

Noha sok pozitív visszajelzést kapott, nem vitatja, hogy az Észak-Írország elleni összecsapást követően indokolt volt belenyúlni a válogatott játékába.

„Egyértelműen szükség volt a változtatásokra az összetételben is. Nem éltük meg katasztrófaként az első két meccset, az akarattal, a szenvedéllyel nem volt gond, a futballunk azonban nem volt gördülékeny. Eredménykényszerben meg kellett erősítenünk a támadójátékunkat, gólokat kellett szereznünk, ennek érdekében történtek személyi változtatások és a stílusunkon is csiszolni kellett – a módosítások jól sültek el. Nyilván mindenki játszani akar, én sem vagyok kivétel, de egyedül az számít, hogy a válogatott eredményes legyen, minden kerettag ennek rendeli alá magát.”

Arról is kérdeztük, miként kezelték a válogatottnál, hogy két találkozó után a szurkolók elégedetlenségétől volt hangos a közösségi média, és voltak, akik a sajtóban is kongatták a vészharangot a belfasti döntetlent követően.

„Egyetlen percre sem vesztettük el a hitünket. Keveset beszélgettünk arról, mit mondanak rólunk különböző műsorokban vagy mit írnak a neten. Igyekeztünk azzal foglalkozni, ami a feladatunk: megvalósítani, amit a szakmai stáb kér tőlünk. Jól kezeltük a helyzetet – ezt az eredményeink tükrözik. Kitartottunk, nagy elánnal nekimentünk a következő két meccsnek, ami kifizetődött. Ezt a folyamatot át kell mentenünk a hátralévő két novemberi mérkőzésre."

Addig is a Saint-Étienne-ben kell megőriznie a formáját. Sokat köszönhet nyári klubváltásának, hiszen a svéd bajnokság középmezőnyében veszteglő AIK-tól eligazolva a Ligue 2 listavezetőjénél játszhat, amelynek alapembereként egyik letéteményese a remek szereplésnek.

„Franciaországban visszanyertem az önbizalmamat, amire nagy szükségem volt az utolsó svédországi hónapok után, örülök, hogy egyre jobban megy a játék. Ütőképes csapatba kerültem, amelyben fel kellett vennem a ritmust, megszokni az iramot, amit a válogatottban kamatoztathattam. A futballista érzi, mikor megy jól neki a játék – szerencsére most ezt érzem.”

Szeptember közepén jegyzett cikkünkben arról írtunk, hogy a francia sajtóban rendre dicsérik a magyar középpályást – ez természetesen jólesett neki.

„Bár elkezdtem franciául tanulni, a helyi sportsajtót nem böngészem. A Nemzeti Sportban ugyanakkor olvastam, mit írnak rólam a helyi lapok, minden pozitív visszacsatolásnak örülök. Tapasztaltam, mekkora klubba érkeztem, és az a szeretet, ami a lelátóról és a városból felém árad, nagyon megérint. A szurkolók már-már kedvencként kezelnek, amiért hálás vagyok – ezért jó futballistának lenni.”

Lépésről lépésre a francia élvonal felé

A Vasas Kubala Akadémiáról indult, Újpesten robbant be, Fehérváron felfigyeltek rá, megérkezett Stockholmba, majd Saint-Étienne-ben kötött ki – így summázható Csongvai Áron eddigi pályafutása. Az NB I-ben játszott 147 meccs után megérett a légióséletre, 2025 februárjában került az AIK kötelékébe. Noha a svéd nagycsapat a történelméhez mérten gyengén szerepelt, a magyar középpályás olyan teljesítményt nyújtott, amelynek köszönhetően meghívást kapott a válogatottba, és elegendő volt ahhoz is, hogy a tízszeres francia bajnok Saint-Étienne-nel négyéves szerződést kössön. Ügyesen építi a karrierjét, hiszen új csapatával minden esélye megvan arra, hogy a következő évadban egy szinttel feljebb, a Ligue 1-ben szerepeljen, futballját pedig a piac is „díjazza" a francia második vonalban: a Transfermarkt becslése szerint hárommillió eurót ér a játékjoga.