A válogatott és a Gummersbach jobbkezes átlövője, Putics Barna a spanyolok ellen jó játékkal, három góllal mutatkozott be az olimpián. A vasárnapi szünnapon londoni benyomásairól, a spanyoloktól elszenvedett vereségről és a szerbek elleni hétfői mérkőzés előtti reményeiről beszélt a Nemzeti Sportnak.
– Tartalékból csapattaggá lépett elő, és csupán két napja érkezett meg Gummersbachból. Milyenek az első londoni benyomásai?
– Még nem tudok sok tapasztalatról beszámolni, de amit eddig láttam, az maga a csoda, számomra a megvalósult álom. Pedig a faluban még körül sem tudtam nézni igazán.
– Miért is?
– Mert pénteken és szombaton társaimmal együtt csak a spanyolok elleni meccsre összpontosítottam, most meg a szerbekkel vívandó, a negyeddöntőbe jutásért rendezendő meccsre készülünk. Pillanatnyilag csak ez a fontos, és majd inkább a mérkőzés után néznék körül alaposabban. Remélem, lesz rá módom, mert nem lenne jó, ha csak három napra kellett volna érkeznem.
– Előbb egy szót a spanyolokról. Mi volt a baj ellenük?
– A szünetig nagyjából rendben ment minden, egyben voltunk. A folytatásban aztán szétestünk, de ennek az okát sajnos nem tudom.
– A szerbek ellen óriási a tét, de talán megnyugtató, hogy megverték őket egy héttel London előtt.
– Őszintén meg kell mondani, hogy ez nem sokat jelent, mert az a csata felkészülési meccs volt Magyarkanizsán. Most viszont itt vagyunk Londonban, a tét a negyeddöntőbe jutás, szinte vérre megy majd a küzdelem, vagyis mindent meg kell tennünk a győzelemért.
– Erősebbek vagy gyengébbek a szerbek, mint a magyar együttes?
– Szerintem gyakorlatilag azonos a játéktudása a két válogatottnak. Nagyon bízom önmagunkban, mert nyerhetünk, ha igazi csapatként játszunk. Ez, és csakis ez lehet a siker titka. Most még a kisebb sérüléseket is el kell felejteni, mindenkitől százszázalékos teljesítmény kell Szerbia legyőzéséhez.
Fiatalszabály: nyűg vagy áldás?
