Kis göröngyök - nagy kínok

Már hallani azokat a hangokat, hogy Lothar Matthäus sem tud csodát tenni a magyar futballban, mert lám,
a három világbajnoki selejtezőn nyolc gólt kapott a nemzeti csapat, és mindösszesen háromszor talált be az ellenfél kapujába (Horvátország-Magyarország 3-0, Magyarország-Izland 3-2, Svédország-Magyarország 3-0). Nos, ha a német sztár hozzáállásán múlna, minden bizonnyal fordított lenne a gólkülönbség, azonban ő is egyre inkább érzékelheti, hogy mifelénk a futball nem csupán a szuggesztivításról szól; hogy hiába a tökéletes mentális felkészítés, a képességbéli hiányosságokat nem lehet tíz hónap leforgása alatt megváltoztatni - arra nemhogy egy kapitányi ciklus, hanem egy élet sem elegendő. Lothar Matthäus kétségkívül szimpatikus terveihez (jussunk ki a 2006-os vb-re) és méltányolandó szándékaihoz (dobjuk sutba a pesszimizmust) labdarúgók is kellenek.

Mégpedig kivétel nélkül képzett játékosok. A három vb-selejtező közül kettőn szánni való hibákról kellett tudósítani: Zágrábban Molnár Balázs a horvátok ászának, Dado Prsónak, míg most Stockholmban Gyepes Gábor a svéd sztárnak, Henrik Larssonnak adott ajándékba a góllövéshez labdát. Ilyen szinten szörnyű bakik ezek, de a suta mozdulatok tűélesen világítanak rá arra, milyen nagy lemaradásban van a magyar futball.

---- Nézzük, hogy pontosan mi is történt a Rasunda-stadionban…
50. perc: Ljungberg a 16-os vonalán a magyar védők gyűrűjében forgolódott. A labda Tóth Andrásról Gyepeshez pattant, aki rosszul adott haza. Az ajándéklabda Larssont találta üresen, és noha a hétméteres jobb lábas spiccelés után Király még bravúrral védett, a Barcelona légiósa másodjára - miután a labda a kezét is érintette - öt méterről, bal lábbal a jobb sarokba gurította a labdát.
2-0

- Most akasszam fel magam? - kérdezett vissza Gyepes Gábor, amikor még a stockholmi repülőtér tranzitjában afelől érdeklődtem nála, hogyan érzi magát.
- Eszébe ne jusson! De azt azért elmesélhetné, mi történt a találkozó ötvenedik percében.
- A tizenhatosunk vonalán ide-oda pattogott a labda, amely aztán hirtelen elém került. Csak azt hallottam, hogy Király Gábor szól: "Nyugi, Gyepi!", és ezek után arra gondoltam, hátragurítom neki, hadd rúgja előre. Közben még az is átfutott az agyamon, a stadion talaja nincs valami jó állapotban, ezért nem akartam erősen hazaadni a labdát, nehogy egy göröngyön gellert kapva gondot okozzon Gabinak. Így lett rövid az átadás. Túlságosan is rövid… Persze, így sem lett volna baj, ha Henrik Larsson nem csap le rá.- Azért őt ne vonjuk felelősségre, végtére is ez a dolga…
- Nekem meg az lett volna, hogy kibikázzam a mezőre. Nagyot hibáztam, ezt nem is tagadom. De talán nem akkorát, hogy megint a nyakamba varrják a kudarcot.
- Megint?!
- A horvátországi vereség után is megkaptam a magamét az öngólom miatt. Majd négy napra rá következett az Izland elleni mérkőzés, amelyen kétségkívül beleértem a végül a hálónkban kikötő lövésbe, csakhogy a labda úgyis kapura tartott. És mégis másnap arról olvashattam, hogy egyesek az én számlámra írják azt a találatot is. Holott az ehhez hasonló balszerencsés közbelépésekből annyi van egy meccs során, mint égen a csillag…
- Azt azért elismeri, hogy mostanság a válogatott összecsapások alkalmával tépi a balsors?
- Nem érzem, hogy peches lennék. Nem érzem például azt sem, hogy Stockholmban olyan rosszul ment volna a játék. Legalábbis a második hazai gólig biztosan nem. Persze az a technikai hiba mindent megváltoztatott… Az én megítélésemet is.- Csodálkozik?
- Nem. Megszoktam már. Tudja, furcsa ember a magyar. Vagy inkább helyesebb lenne úgy fogalmazni: rosszindulatú.
- Nehéz pozitívumot találni a stockholmi mérkőzésben…
- Biztos megtalálnak majd, ám írja le nyugodtan: történtek már velem ennél nagyobb tragédiák is az életben. Most viszont meg nem mondom, hogyan telik majd a következő két-három napom. Lehet, hogy próbálom mihamarabb elfelejteni, ugyanakkor az is megeshet, hogy ezzel a bakival kelek és fekszem. A zágrábi öngólommal nem foglalkoztam sokat, mert egy ilyen megmozdulás mindig benne van a pakliban, de a stockholmi hiba más, az már a súlyos mulasztások közé tartozik. Magam is kíváncsian várom, hogy belülről miként reagálok a történtekre. Talán az a szerencsém, hogy egymás után jönnek a meccsek, és ha azokra koncentrálok, akkor kevésbé rágódom majd a múlton.
- Nézzünk a jövőbe: lát még, mondjuk, háromszázaléknyi esélyt a továbbjutásra?
- A dolgunk nehéz, kifejezetten nehéz. Igaz, mi tettük azzá… Esélyünk csak akkor van, ha a hátralevő hazai mérkőzéseinket megnyerjük, miközben Máltáról, valamint Izlandról három, Bulgáriából pedig egy pontot elhozunk. Hozzáteszem, ha helyrerázzuk magunkat, még nem kell lemondanunk a világbajnokságon való részvételről.
- És ön? Nem tart attól, hogy legközelebb már hiába várja a meghívót?
- Ez nem rajtam múlik. Illetve rajtam is: ha a csapathoz hasonlóan gyorsan helyreteszem magam, talán bizonyíthatom még, hogy a hasznára is tudok lenni az együttesnek.

---- Gyepes Gábor góllal büntetett kapitális hibája láttán sokan fogták a fejüket, mondván: ilyen rontás serdülőmeccseken is ritkaságszámba megy. Pedig a legjobbak, a nemzeti együttes játékosai is gyakorta kergették az őrületbe az évek, évtizedek során az éppen hivatalban lévő szövetségi kapitányt, no és a szurkolókat. Íme, néhány emlékezetes baki a távolabbi és a közeli múltból.
1958: A svédországi vb-n a két csapat megismételt mérkőzést játszott a nyolcaddöntőbe jutásért. Negyedórával a befejezés előtt, 1:1-es állásnál Grosics Gyulánál volt a labda. A balhátvéd Sárosi László odakiáltott a kapusnak, hogy ne felé dobja, mert közel van a walesi szélső, majd kocogott előre. Hamarosan azt látta, hogy Medwin megiramodik, mert Grosics mégis arra dobta a labdát. A walesi kapura húzott, a labdát be-, csapatát pedig továbblőtte…
1975: Az áprilisi, népstadionbeli Wales elleni Eb-selejtezőn az első félidő utolsó percében Kocsis Lajos a felezővonal táján sarkalással akart társához továbbítani. Ám Griffith elcsípte a labdát, indította Jamest, aki elfutott a jobb szélen, és beadásából Toshack megszerezte a vezetést. A walesiek 2-1-re nyertek, és a magyar csapat nem jutott tovább a csoportból. Kocsis Lajost elüldözték a válogatott környékéről is a flegma megoldása miatt.
1991: Eb-selejtező az olaszországi Salernóban május 1-jén. A pécsi Palaczky János mindössze 34 percet töltött a pályán, de egy életre beírta a nevét a sportág históriáskönyvébe egy máig gyakran emlegetett baklövésével. Egy látszólag ártalmatlan helyzetben mellel Roberto Donadoni elé tette a labdát a tizenhatosnál. Az olasz köszönte szépen az ajándékot, és kihasználta a helyzetet. Donadoni duplájával amúgy a házigazdák 16 perc alatt elhúztak két góllal, és el is döntötték a csata sorsát.
2004: Lőw Zsolt bakizott, amikor Wales vendégeskedett a Puskás Ferenc-stadionban március 31-én. A 81. percben 1-1-es állásnál a védő jobbal - amúgy Lőw Zsolt ballábas - keresztbe akarta lőni a labdát a magyar térfélen, ám pont Robert Earnshow-t hozta játékba, aki betört a magyar tizenhatoson belülre, majd megszerezte a győztes gólt… Következett Molnár Balázs hibája a horvátok elleni idei első vb-selejtezőn. A középpályás 0-0-ás állásnál a 16-oson belül felszabadítás helyett Dado Prsót hozta játékba - a horvát csatár persze gólra váltotta az ajándékpasszt.
Volt olyan hiba is, amelynek a magyar csapat volt a haszonélvezője. 1997. október 11-én Helsinkiben Finnország ellen szerepelt a válogatott. Az utolsó percben egy vendégszöglet után Mahilo fel akart szabadítani, ám a labda csak Moilanen kapus hátáig szállt, majd onnan a hálóba vágódott. Az 1-1-es döntetlennel a magyar együttes játszhatott pótselejtezőt.