Nem kaptunk ki, igaz a dán válogatott sem akart nagyon nyerni

Az arsenalos Nicklas Bendtner és a Feyenoordban futballozó Jon Dahl Tomasson Európa szerte ismert csatár. Nem kell nagy lángésznek lenni, hogy rájöjjünk: nem ebben a csapatrészben kellet volna a dánok fölé nőnünk a Puskás Ferenc Stadionban rendezett első világbajnoki selejtezőnkön. Pláne úgy, hogy Erwin Koeman szövetségi kapitány nem is jelölt csatárt a magyar kezdőtizenegybe.

Jelölt viszont vagy hat középpályást. Abban jól állunk. Legalábbis a támadóposzton fellelhető variációs lehetőségekhez képest.

Kezdetben be is jött a taktika. A mérkőzés elején remek rövidpasszos játékot vezettek elő a mieink, akik szemmel láthatóan meglepték a dán válogatottat. Hajnal Tamás és Huszti Szabolcs is többször került a vendégek védővonala mögé, ám a centerezéseknél a dán védők állandóan tisztáztak a magyar játékosok elöl.

A félidő közepére pedig átvette az irányítást Morten Olsen legénysége. Dennis Rommedahl és Nicklas Bendtner többször is bonyodalmat okozott a magyar kapu előtt, az arsenalos óriás pedig odáig merészkedett, hogy tizenhatról valami bődületesen nagy kapufát lőtt.

A 29. percben ennek örültünk, a 43. percben történtek azonban kicsit fájtak. Ezen a szinten ritkán látható lehetőséget kapott a magyar csapat. Huszti Szabolcs majdnem a félpályáról vezette a kapura a labdát, ám hat méterről nem tudott túljárni a dán kapus, Stephan Andersen eszén – pedig illett volna.

A második félidőre aztán megérkezett Torghelle Sándor is, aki hatalmas elánnal vetette bele magát a küzdelembe. De rajta kívül senki sem hajtott különösebben, mindkét oldalon egyformán gondolkodtak a labdarúgók: csak ne kapjunk gólt!

Hát nem is kapott egyik válogatott sem, de hogy a mutatott játék alapján lesz-e valamelyik csapatnak esélye továbbjutni a csoportból, az finoman szólva is kérdéses. A vége: 0–0.