Délután 4 óráig különböző szervezetek, iskolák, csoportok képviselői állnak díszőrséget a 68-szoros magyar válogatott csatár urnája előtt, amely mellett Kocsis egy fiatalkori fényképe áll. Az urna mellé az érkezők egy-egy virágot, koszorút, fényképet, különböző emléktárgyakat helyeznek el.
Volt olyan idősebb szurkoló, aki ritkán látható, 8-as számú, Kocsis feliratú Barcelona-mezben érkezett. Az idősebb korosztály többsége könnyeivel küszködve emlékezett a Magyarországon Kockának, Spanyolországban Aranyfejnek becézett futballistára: „Ötvennégyben is sírtunk, amikor kikaptunk a világbajnoki döntőben, én akkor tizenhét éves voltam. Elképesztő futballista volt, szerintem minden idők egyik legjobb csatára" – mondta az MTI-nek az egyik gyászoló.
A sorban többször is lehetett hallani egy-egy régi történetet Kocsisról, fejjátékára ekképpen emlékezett egy idősebb szurkoló: „Emlékszem, az osztrákok ellen egyszer olyan erővel fejelte meg a labdát, hogy az odanyomta a kapufához a kapus kezét, amely eltört ettől."
Kocsis Sándor volt az 1954-es világbajnokság gólkirálya (11 találat). Pályafutása során a Ferencvárosban, a Budapesti Honvédban, a svájci Young Fellows Zürichben és az FC Barcelonában játszott. A támadó a válogatottban 68 mérkőzésen 75 gólt szerzett, a magyar bajnokságban, a Ferencváros és a Honvéd színeiben 247-szer, míg a spanyolban 42-szer volt eredményes. Az 1954-es vb-n meccsenként átlagban szerzett 2.2 gólja a mai napig a leghatékonyabb csatárteljesítmény a világbajnokságok történetében.
