A Sallói István említette szám pedig épp ötszöröse a jelenleg topligákban futballozó magyar légiósokénak. A Nemzeti Sport Online kimutatta: az őszi átigazolási időszak zárásakor a 2010–2011-es csúcsponthoz (14 topligás magyar légiós) képest kettőre csökkent az elit bajnokságban játszó magyarok száma, és a rendszerváltás óta nem volt a mostanihoz hasonló kevés játékosunk a tíz meghatározó európai ligában.
„Dárdai Pál integráló személyiség, egységet tud teremteni, segítségével mindenki egy irányba húzhat, mégiscsak meghatározott minőséggel dolgozik. Futballunk problémáit nem oldotta meg a két mérkőzés, hogy rendre valós esély mutatkozzon világeseményen szerepelni, több nemzetközi szintű játékos kell” – vélekedett Sallói.
„Egyszerűen muszáj lenne odáig eljutni, hogy a válogatott keretéből tizenöt légiós rendszeresen futballozik klubjában, köztük tíz az öt topliga egyikében. Az a feladat, hogy olyan képzést nyújtsunk, amely esélyt ad fiainknak rangos külföldi szerződésre. A visszaáramlás nem jó trend. Igaz, a román válogatottban sem volt több hat topligás légiósnál, de egyrészt erősebb a bajnokságuk, másrészt főként a Steauából verbuváltak, amely rendszeres európai kupaszereplő. És hát legyünk őszinték: ha megkérdeznénk a kontinens futballrajongóit a magyar válogatott esélyeiről, nem sokan tennének bennünket az első vagy második helyre a csoportban. Ettől persze még a finnek ellen is győzelemre törekedünk.”
