Ember a Holdon – Sinkovics Gábor jegyzete

Amikor a magyar labdarúgó-válogatott legutóbb a bázeli St. Jakob-Parkban lépett pályára, már túl voltunk az első holdra szálláson. Neil Armstrong 1969 júliusában topogott a Hold felszínén, több mint egy évvel később pedig nemzeti csapatunk keresett talajt Svájcban. Utóbbi ment nehezebben, és ez még akkor is igaz, ha Hoffer József kapitány együttese Noskó Ernővel a jobbhátvéd posztján, Szuromi Antallal a bal szélen 1–0-ra győzött Fazekas László alapvonalról nyesett góljával.

Ennek immár 47 esztendeje, és most a mieink nem az esélyesség terhével utaztak Bázelba.

Sokkal inkább a tisztes helytállás jegyében.

E negyvenhét év alatt megváltozott körülöttünk a világ, és megváltoztak az erőviszonyok is. Svájc eddig százszázalékos a selejtezőcsoportban, Európa-szerte ismert futballistákkal büszkélkedhet, Magyarország pedig ismét utat keres, csapatot épít, jövőt tervez – és kiesett.

De nem csak a kiesés ténye fáj.

Nem csupán a jelen aggasztó, a nálunk immár szokásos jövőépítéssel is gondok vannak, ennek megállapításához elég volt végignézni az U21-es válogatott olaszok elleni botrányos teljesítményét és a hat kapott gólt. Ők a jövő? Belőlük épít majd új, ütőképes együttest Bernd Storck vagy bárki, aki a német szakembert követi?

Van bajunk bőven.

Alighanem ezt érzi a kapitány, és ezt érezhetik a Svájcba utazott játékosok is, mert nincs jókedvük. Nem közlékenyek, visszafogottan nyilatkoznak, nyűgösnek tűnnek. Kollégánk faggatná őket, úgy, mint korábban mindig, de most nem kérnek a nyilvánosságból.

Pedig szombat este a 2001-ben felújított St. Jakob-Parkban kigyúlnak a reflektorok, és a magyar válogatottnak képviselnie kell a hazáját. S hiába a kiesés ténye, korántsem tét nélküli meccsről van szó. A besorolásunk, a pozíciónk és talán a jövőnk forog kockán. Nincs Dzsudzsák Balázs, Szalai Ádám, sőt már jó ideje Gera Zoltán, Juhász Roland és Király Gábor sincs. Eltűnt a mag, a gerinc.

Itt lenne a lehetőség a helyükre, a helyükbe lépni.

Negyvenhét éve nem Köbi Kuhn meg Karl Odermatt játszotta a főszerepet, hanem Kocsis Lajos és Bene Ferenc.

A magyar futball akkor – akárcsak Armstrong a Holdon – képes volt nagyot lépni.

Ma beérnénk azzal is, ha biztosan állnánk két lábbal a földön.