Nem tollbamondás – Bodnár Zalán jegyzete

Szalai Ádám néha úgy dönt, ha már megkérdezik, mond is valamit az újságíróknak.

Így tett 2013-ban, az arcpirító hollandiai 8–1-es vb-selejtezős vereség után, amikor olyanokat mondott, hogy „tíz-húsz éve hülyítik a szurkolókat”; „húsz éve nem neveltünk ki egy tehetséget sem”; „a hazai edzők egymás hátába döfik a kést”, miközben emlékezetes módon idegesen babrált a tollával. Aztán tavaly szeptemberben, a Nemzetek Ligája-sorozat rajtján arra a kérdésre, hogy mi az oka a 2016-os Eb utáni kudarcoknak, egy kérdéssel válaszolt: „Most kezdjek el egy olyan sajtótájékoztatót, mint néhány évvel ezelőtt?”

Csütörtökön, az Eb-selejtező rajtján Szlovákiától újabb fájdalmas pofont kapott a válogatott. Az egycsatáros rendszerben a lassan egy évtizede a Bundesligában edződő csapatkapitány nem is élvezte az életet, alig jutott el hozzá a labda, ha mégis, két-három védő között kellett (volna) megtartania. Szenvedett, mint a farmatring.

És a meccs után megint beszélni kezdett. Nyíltan, őszintén és kritikusan, ahogy szokott. Nem törekedett túlságosan arra, hogy mindenki érzékenységére tekintettel legyen, Németországban a jelek szerint nem vált a nagy píszídivat rabjává. Legerősebb mondataiban saját csapattársait is bírálta: „Volt egy elképzelésünk taktikailag, mind védekezésben, mind támadásban, sajnos ebből nem sokat láttam, amit sikerült volna véghez vinnünk. Elkeserítő a védekezésünk, igazából az egész csapat. Volt egy terv, de az első gól tényleg nagyon kiábrándító akkor is, ha csak három napot vagyunk együtt. Ahhoz, hogy Eb-ről beszéljünk, csapatként nem lehet ilyen szinten védekezni.”

Hogy a történetben ne csak protagonista, hanem antagonista is legyen, arról Hajnal Tamás, a korábbi válogatott középpályás gondoskodott, aki szerint Szalai Ádám hibát követett el, mert bírálnia csak az öltöző falain belül lett volna szabad. Most arról megy a vita: kinek van igaza? És persze azon, ami ezen is túlmutat: hogyan viselkedik ilyen helyzetben egy igazi topligás profi? Profizmusa abban mutatkozik-e meg, hogy egyenes, őszinte, nem kertel, vagy abban, hogy tudja, véleményének mikor, hol és hogyan kell hangot adnia. Mint az internetes oldalunkon közzétett szavazás eredménye is mutatja: a magyar szurkolók jobban értékelik a kritikus szavakat, mint Hajnal Tamás óvatosságát.

Ugyanakkor azt is kevesen vitatják: a kritikába némi önkritikát is csempészhetett volna.

Csak hogy még hitelesebb legyen.