Márk kapitány – Bodnár Zalán jegyzete

Amint arról beszámoltunk, hivatalosan is magyar lett Marco Rossi, a magyar válogatott olasz származású szövetségi kapitánya, aki kedden a köztársasági elnöki rezidencián Novák Katalin köztársasági elnök előtt letette a magyar állampolgársági esküt. Most lett hivatalosan magyar, ám a futballszeretők már régóta annak, közülünk valónak tekintik az itáliai mestert. Kispesten már régebb óta, legkésőbb a 2017-es bajnoki címet követően „fogadták örökbe”, de amióta a válogatottal is sikert sikerre halmoz, mindenki tiszteletbeli magyarnak tekinti.Amint arról beszámoltunk, hivatalosan is magyar lett Marco Rossi, a magyar válogatott olasz származású szövetségi kapitánya, aki kedden a köztársasági elnöki rezidencián Novák Katalin köztársasági elnök előtt letette a magyar állampolgársági esküt. Most lett hivatalosan magyar, ám a futballszeretők már régóta annak, közülünk valónak tekintik az itáliai mestert. Kispesten már régebb óta, legkésőbb a 2017-es bajnoki címet követően „fogadták örökbe”, de amióta a válogatottal is sikert sikerre halmoz, mindenki tiszteletbeli magyarnak tekinti.

És nem csupán a sikerek miatt, hanem azért is, mert láthatóan nagyon fontos neki is a magyar futball sikere, nem csupán ideiglenes munkaállomásnak, afféle dobbantónak tekinti Magyarországot, hanem a szívén viseli labdarúgásunk sorsát, ahogy ezt ezek a Rossi-idézetek tökéletesen érzékeltetik.

Annak idején, amikor gyakran lángolt fel a vita arról futballberkekben, hogy magyar vagy külföldi kapitány kell-e ide, mindig azon az állásponton voltam, hogy külföldi (méghozzá persze olasz, szajkóztam mindenkit idegesítve), de olyan külföldi, akinek van valamilyen érzelmi kötődése a magyarsághoz, nem csupán lélek nélküli zsoldos.

Azt hiszem, immár nyugodtan kijelenthetjük, hogy Marco Rossiban megkaptuk ezt a párosítást: felkészült, lelkiismeretes szakember, akit már kisiskolásként „megfertőzött” a nagyapja, Gino a magyar futball, az Aranycsapat, Puskás Ferenc vagy Hidegkuti Nándor iránti rajongásával, és aki részben ezért szeretett volna 2012-ben a Honvédhoz szerződni edzőnek. Mindig megható, amikor erről nyilatkozik a kapitány, milyen büszke lenne rá az 1994-ben elhunyt nagyapa, ha látná, bajnok lett a Honvéddal, és legyőzi az angolokat vagy a németeket a magyar válogatott élén, amelyet a Puskás Ferencről elnevezett stadionban vezényel. Nem lehetett soha egy pillanatig sem azt gondolni, hogy ez szerepjátszás, opportunizmus lenne a részéről, mindig őszintének hatottak az irántunk érzett szeretetét kifejező szavai, és ez most ebben a szakrális tettben is megnyilvánult, hogy – szintén olasz segítőjével, Cosimo Inguscióval együtt – felvette a magyar állampolgárságot.

Dunaszerdahelyi edzőként is gyakran hallhatta a stadionban a Nélküled című, klubhimnusszá nemesedett Ismerős Arcok-dalt, és noha génjeiben sohasem válhat magyarrá, úgy véljük, énekelheti tiszta szívből: „Mi egy vérből valók vagyunk.”

És a vér ugyebár vörös. Mint vezetéknevének jelentése magyarul…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!