Uraim, ez NB I-es volt! – Szöllősi György jegyzete

NAGYJÁBÓL UGYANAZOK, akik bőszen bizonygatják, hogy első diplomájukig idehaza tanuló tudósaink Nobel-díjához „semmi köze” Magyarországnak, nem kisebb energiabefektetéssel sulykolják, hogy nagyszerű futballválogatottunk sem a miénk tulajdonképpen. Most és itt nem állok neki részletesen kifejteni, hogy de, bizony, az a válogatott mi magunk vagyunk, az új Puskás Arénánkkal, visszahonosított és a falvainkból jövő játékosainkkal, nagy, közös erőfeszítéseinkkel és a meccseken együtt dobbanó szívünkkel. Minderről részletesebben majd – szinte biztosra vehető – Eb-kijutásunk után. Most csak a sokat szidott OTP Bank Liga, születési nevén NB I védelmében hadd szóljak pár szót, miután mind gyakrabban hallom, olvasom: a válogatott nem köszönhet semmit a hazai élvonalnak, sőt egyenesen a siralmas hazai bajnokság ellenére olyan jó. Ismerős, ugye?

Nos, bizony másodszor is Varga Barnabás, az NB I aktuális gólkirálya és góllövőlista-vezetője lőtte az első gólunkat Szerbia kapujába, a selejtezősorozatban már a harmadik találatát, a csapatból ez eddig a legtöbb. Mögötte két góllal következik a szerbek elleni meccs szuperhőse, Sallai Roland, aki 2014-ben, 17 évesen, a Puskás Akadémián eltöltött négy év után az NB I-ben lett felnőttjátékos, első gólját a Ferencvárosnak lőtte. De hát ezen túl is van némi „köze” az NB I-hez: édesapja, Sallai Tibor és két vb-t is megjáró nagybátyja, Sallai Sándor összesen négyszáznál is több meccset játszott az NB I-ben, amelynek bajnokai is voltak mindketten, majd nagy részben formálták Roland pályafutását, tudását.

Ugyanez elmondható a főként persze Ausztriában nevelkedő Szalai Attiláról is, akinek azonos nevű, a magyar utánpótlásban edzősködő édesapja szintén kétszeres magyar bajnok, sőt válogatott játékos volt. És ifjabb Szalai is az NB I-ben, két mezőkövesdi idényében eresztett gyökeret a profi futballban.

Na jó, de Szoboszlai, meg Rossi! – hallom szinte közben. Bizony, akik amellett érvelnek, hogy a Liverpool magyar klasszisának „semmi köze” az NB I-hez, ilyenkor mindig hozzáteszik, hogy a legtöbbet édesapjának és az ügynökének köszönheti. Márpedig Szoboszlai Zsolt és Esterházy Mátyás (meg az ő válogatott nagybátyja) is NB I-es futballista volt! Ne akarjuk letagadni a nyilvánvalót, hogy Szoboszlai Dominik is a magyar fociból nőtt ki, és tényszerűen az MTK akadémiájáról került Ausztriába (ahogy Kerkez Milosért meg Győrbe kellett repülnie Milánóból Paolo Maldininek), s hogy a tiszteletreméltó és sikeres külön út ellenére sok szempontból idetartozik. Bár a Liverpool médiájának kérdésére az egyszerűség kedvéért a pizzát jelöli meg kedvenc élteleként, de a magyar nyelvű sajtótájékoztatón bevallja, hogy a zúzapörkölt az valójában. És azt Liverpoolban is vállalja: karrierje eddigi csúcsa, hogy a magyar válogatott csapatkapitánya lehet.

És igen, Rossi is az NB I bajnoka! Nagyon is konkrétan az NB I-nek lehetünk hálásak a korábban munka nélkül kallódó volt olasz futballistáért, a Honvédnál lett ismert, sikeres szakember. Fantasztikus szövetségi kapitányunk legalább annyit köszönhet a magyar futballnak, mint amennyit a magyar futball neki, ahogy sok interjúban elmondja ezt ő maga. Kicsit hasonló az esete a francia származású Loic Negóéhoz, aki persze ugyancsak máshol szerezte az alapokat, de bizony az NB I, mint kihagyhatatlan lépcsőfok révén került a válogatott öltözőjébe.

S akkor még nem beszéltünk például a szombaton is parádézó Fiola Attiláról vagy Dibusz Dénesről, akik soha egy percet sem játszottak más ligában, csakis a magyar NB I-ben…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!