Gála előtt – Somogyi Zsolt jegyzete

HASONLÓ LÉGKÖR VOLT 1985 tavaszán, amikor a Bécsben kiharcolt vb-részvétel után Hollandia lépett fel Budapesten az utolsó selejtezőn. Fesztiválhangulat, zsúfolt lelátók, ünneplés – aztán kikaptunk, füttykoncert, ökölrázás lett a csoportgyőztes magyar csapat jutalma.
HASONLÓ LÉGKÖR VOLT 1985 tavaszán, amikor a Bécsben kiharcolt vb-részvétel után Hollandia lépett fel Budapesten az utolsó selejtezőn. Fesztiválhangulat, zsúfolt lelátók, ünneplés – aztán kikaptunk, füttykoncert, ökölrázás lett a csoportgyőztes magyar csapat jutalma.

Vasárnap nem így lesz, és reménykedve írom: az eredménytől függetlenül.

Lenyűgöző, amilyen szeretet, rajongás veszi körül a csapatot, főként Marco Rossi szövetségi kapitányt és Szoboszlai Dominik csapatkapitányt, így akkor sem lenne földindulás, ha nem nyerne a válogatott Montenegró ellen. És azért sem, mert látnivaló, a szerbek elleni két győzelem (amely a világ minden, de minden válogatottjától hatalmas eredmény lenne!) óta erősen visszaesett a teljesítmény. Nyilván Willi Orbán kiesése hatalmas gond, két gyengébb csapat ellen négy gólt kaptunk nélküle, Sallai Roland és Varga Barnabás is nehezen pótolható, de igenis szeretheti a válogatottat az is, aki úgy érzi, valami nem stimmel. Akinek nem tetszik, ha a kapitány a kijutás pillanatában ünneplés helyett csaknem nekiront a bolgár kapitánynak (segítője, Cosimo Inguscio ment békíteni, neki hatalmas dicséret ezért; látszott tehát, nagy a nyomás, de a következő pillanatban Rossi is lehiggadt, és elnézést kért a kollégájától). Ez az érzelmi nyomás a Liverpool légiósán sem kisebb, ő mégis képes volt higgadtan értékelni, sőt a teljesítményt – sokat sejtetve – úgy minősítette, hogy „...inkább nem mondok semmit”. S nagyon egyetért mindenki a kapitánnyal, amikor leszögezi, Németh Andrásnak mennie kell Hamburgból, mert ennyi játékperccel nem lehet kerettag, de kettősmérce-íze van, hogy Szalai Attila, Lang Ádám, Nagy Ádám kapcsán nincs ekkora szigorúság. Szóval még az is lehet, hogy nem úgy sikerül a Montenegró elleni mérkőzés, ahogy azt a Puskás Arénát megtöltő szurkolótábor reméli, de a lényeg a kijutás, a 2024-es Eb-ig visszatérnek a sérültek, lenyugodnak a kedélyek.

Vasárnap a mérkőzés felvezetése, a kezdés előtti időszak minden bizonnyal ünnepi lesz, és óriási eredmény sorozatban harmadszor kijutni a tornára, a legjobb huszonnégy európai válogatott között egyértelműen helye van a nemzeti csapatnak. A valódi továbblépés a tizenhat közé kerülés, és nem kizárólag az Eb-n, hanem a 2026-os vb selejtezőin is: a tizenkét csoportgyőztesen kívül csak négy gárda juthat a rájátszásban. Ez persze még arrébb van, most a sikeresen megvívott Eb-selejtező befejezése vár a válogatottra, és bárhogy alakul a mérkőzés, őszintén remélem, az 1985-ös nézőtéri reakció rajtam kívül már senki másnak nem jut eszébe.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!