Miért éppen ő? – Deák Zsigmond jegyzete

MINÉL TÖBBET BESZÉLNEK és vitatkoznak róla, annál jobb – valahogy így vagyunk mi, sportújságírók az Év sportolója-választással, hiszen szövetségünk, az MSÚSZ szervezi az 1958-as kezdetek óta. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, hogy az immár 66. díjkiosztó gála nem kaphatott méltóbb környezetet a budapesti Operaháznál, s azt is megállapíthattuk, hogy a 2023-as voksolás a kollégák jóvoltából „focinehéz” lett.

Hogy jól van-e ez így, arról megoszlanak a vélemények, arról viszont nem, hogy a társadalmi hatása (nemcsak nálunk, világszerte) akkora ennek a sportágnak, mint a többinek együttvéve. Ebből a szempontból tehát mindenképpen jó, vagy ha tetszik, logikus döntés volt mások mellett (is) szóló szakmai érvek ellenére az első helyre tenni a labdarúgó-válogatottat, Marco Rossit és Szoboszlai Dominikot. Már csak azért is, mert bizony – előbbi állításunk bizonyságául – a „mezei” rajongók mellett korszakos legendák, olimpiai bajnokok álltak sorba a Liverpool ifjú futballcsillagánál egy-egy közös fotóért, s mivel gyorsan távoznia kellett, többen kérték elnökségi tagjaink közbenjárását ez ügyben…

Fordítva ugyanez nehezen képzelhető el, Szoboszlai eleve nem tűnik annak a mással szelfizős típusnak, nem gazsulál, nem udvariaskodik, de helyén van az esze, tudja, mit kell mondania, kinek mit kell megköszönnie: leginkább a szurkolóknak a feltétlen támogatást. Már másodszor nyerte el a büszke címet, s mivel 2023 még 2020-nál is jobb éve volt, hiszen mindössze 23 esztendősen lett a veretlen Eb-selejtezősorozatot produkáló nemzeti csapat kapitánya és legjobbja, valamint egy patinás Premier League-klub kulcs­embere, legértékesebb játékosa, ez is alátámasztja, nem került méltatlan kezekbe a míves díj.

A Nemzeti Sportnak adott exkluzív nagyinterjújában Szoboszlai Dominik fiatal kora ellenére egy, a saját és mások értékeivel tisztában lévő, éretten gondolkodó, egyszerűen, megfontoltan nyilatkozó ember benyomását kelti. Leginkább akkor sejlik fel benne valami érzelmi többlet, amikor hazánkról és a válogatottról beszél. Talán épp ezért van az ő karján a „cséká” Dzsudzsák Balázstól és Szalai Ádámtól örökölt szalagja, és vitrinjében immár két Év sportolója-trófea. Jó helyen, nem vitás.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!