Rossi és a lényeg – Deák Zsigmond jegyzete

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) szerdai közleménye, valamint Marco Rossi közösségi médiás bejegyzése természetszerűleg összecseng: a válogatott szövetségi kapitánya a posztján marad. Oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló! – citálhatnánk ezredszer a Csupasz pisztoly című remek holly­woodi paródia egyik klasszikus mondatát, ha olyan jó kedvünk lenne, de nincs. Mondjuk annyira rossz se, épp, mint amilyen egy csoportkörben befejezett Európa-bajnokság, két vereség és egy győzelem után lehet.

Jómagam még a skótok elleni, Varga Barnabás horrorsérülésével terhelt, az utolsó pillanatban hősiesen megnyert mérkőzés előtt írt publicisztikámban jeleztem (Marco és Gino, 2024. 6. 22.): a pályán és a pálya mellett elkövetett hibák ide vagy oda, ne öntsük ki a fürdővízzel együtt a gyereket is az ablakon. Ezt a véleményemet az utolsó csoportmeccs megerősítette, s az azóta felszínre kerülő információk, helyszíni hírek, pletykák legfeljebb árnyalták. Mivel néhány hőzöngő komment kivételével – amelyeket Rossi mesterrel ellentétben, még ha személyesen rám is vonatkoznának, nem veszek a szívemre, s ezt tudom javasolni neki is – senki sem kívánta a szakvezető vérét, ezért fogalmazhatok úgy, a legjobb megoldás valósult meg azzal, hogy folytatja a munkáját.

Ettől persze még ne menjünk el szó nélkül a közvélemény előtt már ismert, látott és tapasztalt, valamint az öltözőn belül maradó problémák mellett. Utóbbiak sem zavarnak különösebben, nincs az a közösség, amelyiknél mindig minden rendben, mindig minden egyértelmű, s mindig minden a nyilvánosság elé kerül. Az viszont zavarna, ha ezek megoldatlanok maradnának, aláásnák a csapat kohézióját, és ezzel közvetve kihatnának az eredményességre, valamint a válogatott nehezen kivívott (visszaszerzett) pozitív társadalmi beágyazottságára.

Marco Rossi bejegyzését elégedetten olvastam, nem mintha minden szavával, állításával egyetértettem volna, mert például szerintem ott is ellenséget lát, ahol nincs, ám nyilván ő sem ért egyet az én írásom minden szavával. Viszont a lényeget tekintve, idézve a Nélküled című kultikus számot, avagy a válogatott találkozóin is felcsendülő, a magyarság egységét jelképező alternatív himnuszt, „egyet mondunk, s egyet gondolunk”. Mármint hogy maradjon és folytassa, az Eb tanulságainak szigorú és őszinte levonásával.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!