Hiányzott a gyilkos ösztön – Thury Gábor jegyzete

NEM MONDOM, hogy Harm Osmers nevét megjegyzik a magyar futballszurkolók, mint a szovjet Nyikolaj Latisevét vagy éppen a portugál António Garridóét, de a német játékvezető a 2–2-re végződő ír–magyar vb-selejtezőn mutatott teljesítményével finoman fogalmazva sem lopta be magát a szívünkbe. Latisev elvtárs elvezette az 1962-es csehszlovák–magyar vb-negyeddöntőt (1:0), Garrido sporttárs pedig az 1978-as tornán az argentin–magyar csoportmérkőzést (2–1). Vélt vagy valós indíték mindkét esetben volt, a szovjet állítólag azért pikkelt ránk, mert korábban egyik játékosunk oroszul melegebb éghajlatra küldte. A portugál spori kiállította Törőcsik Andrást és Nyilasi Tibort – jogosan, csak előtte szemet hunyt az argentin torreádorok ámokfutása felett. Talán azért, mert hogy nézett volna ki, ha első vb-meccsén nem nyer a későbbi aranyérmes…

Nézzük Osmers ítéleteit. Ahogyan a találkozóval foglalkozó címlapsztoriban szakértőnk, Dubraviczky Attila korábbi FIFA-bíró visszafogottan fogalmazott: nem azonos mércével mérte a két együttest. Sallai Roland kiállítása jogos – mert ugyan sérülést nem okozott, de a törlesztés szándéka motiválta –, csak éppen előtte a vele szemben elkövetett szabálytalanságért kellett volna sárga lapot adni az írnek. Szépen megfújta a hazai pályát, a német ítész rendre a magyarokat sújtotta ítéleteivel. Néha azt hittem, az ír rögbiválogatott futballhoz is konyító tagjai léptek pályára, provokáltak, a fejeléseknél rendre kitartott kézzel, könyökkel ugrottak fel, márpedig ezt helytelen brit stílusként értelmezni – legalábbis a játékvezetőnek. Az első hazai gól előtt Varga Barnabást szó szerint letaglózták…

A Nemzeti Sport kommentelőitől kap hideget-meleget a spori – és Marco Rossi is, de megértem a kapitányt, nekünk, magyaroknak olyan érzésünk van, mintha kikaptunk volna.

Ám illik gyakorlatias következtetést levonni a történtekből. A magyar válogatott oktatófilmbe illően futballozott az első félidőben – akárcsak Portugália Örményországban. Cristiano Ronaldóék 5–0-ra nyertek, már az első félidőben rátették a kést a hazaiak torkára, 3–0-ra vezettek. S noha Írország erősebb az örményeknél, nekünk is ezt kellett volna tennünk. Durva írek ide, részrehajló játékvezető oda, a mieinkből talán hiányzott a gyilkos ösztön.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!