Az írektől elszenvedett vereség után új időszak kezdődhet a válogatottnál

Vasárnap délután lezárult egy fejezet. Így vagy úgy, új korszak kezdődik a magyar válogatott és az egész magyar labdarúgás számára, a hűvös, késő őszi nap után már semmi sem lesz olyan, mint előtte volt. Ha Marco Rossi marad a szövetségi kapitány, azért, ha távozik a magyar válogatott kispadjáról, azért…

Az olasz tréner az írektől elszenvedett sokkoló vereség után – teljesen érthetően – letargiában érkezett a sajtótájékoztatóra, a jövőjéről nem tudott és nem is igazán akart mondani semmit. Hogy miként alakul a sorsa, az a következő napokban, hetekben kristályosodhat ki, ismerve a Csányi Sándor MLSZ-elnökkel kialakított bizalmi kapcsolatát, szinte biztosra vehető, hogy a két fél hamarosan négyszemközt ül le beszélgetni. Ne feledjük, a Magyar Labdarúgó-szövetség első embere májusban jelentette be, hogy a szövetségi kapitány egyébként sem rövid (2028-ig szóló) szerződését 2030 júniusáig hosszabbítja meg, a lemondást, távozást, elbocsátást ennek tükrében kell vizsgálni. Az olasz tréner van olyan egyenes Csányi Sándorral szemben, hogy elbocsátás esetén ne tartsa a markát végkielégítésért, hiszen kölcsönösen köszönhetnek annyit egymásnak, hogy a szerződésből hátralévő négy és fél esztendő ellenére békésen váljanak el.

Már ha egyáltalán elválnak.

Jelenleg ugyanis képtelenség megmondani, miként alakul Marco Rossi jövője, már csak azért is, mert talán még ő maga sem tudja, hogyan, merre tovább… Ha nincs Troy Parrott utolsó percben szerzett gólja, akkor a csoport második helyén végzünk, és teljesen más megvilágításba került volna a vb-ről való lemaradás, ha a rájátszásban vérzünk el.

Vasárnap szembejött a kegyetlen valóság

De vizsgáljuk meg, mikor kezdődött a mélyrepülés, egyáltalán mélyrepülésnek nevezhetjük-e a mostani kiesést. Tény, százalékos arányban a mostani volt a leggyengébb év, amióta Marco Rossi irányítja az együttest, a 2019-es volt még hasonlóan gyenge, de akkor eggyel több, négy győzelmünk volt hat vereség mellett. Az igazi lejtmenet (talán) Dublinban kezdődött.

Na nem a most szeptemberi világbajnoki selejtezőn, hanem a 2024 júniusi, írországi felkészülési mérkőzésen, ahol bár jobban játszott Marco Rossi együttese ellenfelénél, 2–1-re alulmaradt. Az azóta eltelt időszakban tétmérkőzésen már egyetlen, nála magasabban jegyzett válogatottat sem tudott legyőzni a csapat – szemben például az írekkel, akik múlt csütörtökön 2–0-ra megverték Portugáliát. Sőt, már a mieinkkel nagyjából hasonló játékerőt képviselő ellenfelek közül is a 2024-es Eb-től számolva mindössze kettőt tudtunk legyőzni, a skótokat és a bosnyákokat, itthon az ilyen szintű csapatok közül egyet sem. A 2025-ös esztendőben hazai környezetben egyedül a vérszegény futballra képes Örményországot múltuk felül 2–0-ra, az összes többi ellenfél győztesen hagyta el Budapestet.

Eleve nem a legkedvezőbb előjelekkel futottunk neki a világbajnoki selejtezőknek – márciusban a Törökország elleni Nemzetek Ligája-osztályozón oda-vissza kikapott a válogatott (1–3, 0–3), júniusban felkészülés gyanánt jött a svédek elleni 2–0-s vereség, a pocsék mérlegen egyedül az Azerbajdzsán elleni idegenben elért 2–1-es siker kozmetikázott valamelyest. Ahogy az elmúlt két esztendőben, úgy a mögöttünk hagyott hat selejtezőn is finoman fogalmazva hullámzó volt a válogatott teljesítménye. A vesztünket a velünk nagyjából azonos szinten lévő Írország elleni hibák okozták, Portugália ellen a két meccsen szerzett egy pont bravúr, az örményeket pedig oda-vissza megvertük – mindhiába. A csapat a valós tudásának megfelelő teljesítményt nemhogy a teljes selejtezősorozaton át, még csak egyetlen mérkőzésen keresztül sem tudta állandósítani. A kegyetlen valóság a vasárnapi írek elleni ütközeten is szembejött, tíz perccel a rendes játékidő vége előtt még vezetett a magyar együttes, hogy aztán Írország fordítson, szertefoszlatva a magyar vb-álmokat.

Végzetes hiba volt az írek ellen
visszavenni a tempóból

A vasárnap délutáni összecsapásnak számtalan tanulsága van. Mind közül a legfontosabb az, amire a lefújást követően az írek szövetségi kapitánya, Heimir Hallgrímsson, valamint a három góljával a meccs legjobbjának választott Troy Parrott is felhívta a figyelmet, a magyar válogatott számukra (is) érthetetlen módon visszavett a tempóból, és a második félidőben időhúzásra rendezkedett be. Marco Rossi együttese Lukács Dániel, majd Varga Barnabás gólját követően is lelassított, holott az írek is elismerték, addig sokkal jobban futballozott náluk.

A labdarúgás sokszor igazságtalan játék, lehetne balszerencsére hivatkozni, és bár valóban alakulhatott volna egész másképp a selejtezősorozat, a nyitányon fontos két pontot hagytunk Dublinban, míg a záró körben Budapesten rúgtuk ki magunk alól a sámlit.

A közvetlen okokat is kell elemezni, nem biztos ugyanis, hogy Marco Rossi a legjobb ütemben nyúlt bele vasárnap a csapatába. Szorult helyzetben, kapuja elé szegezve védekezett a magyar együttes, amikor a legfontosabb pillanatokban pályára küldte az újonc Redzic Damirt, valamint a válogatottban kevés tapasztalattal bíró Mocsi Attilát, előbbi a mindig lendületes, a labdát jól megtartó Sallai Roland, utóbbi a válogatottban eddig talán a legjobb teljesítményét nyújtó Loic Nego helyére érkezett. A hosszabbítás perceiben ráadásul időhúzó cserékről sem lehet beszélni, hiszen a játékvezetőnek ilyen esetekben kötelessége rátenni az előre megadott – ezúttal ötperces – hosszabbításra. Mocsi Attila rosszkor volt rossz helyen, de valljuk be, egy ilyen feszült hangulatú mérkőzésbe nem könnyű úgy beszállni, hogy belső védőként gyakorlatilag rögtön a mély vízben találja magát, a végzetes mozdulatot megelőzően egy nyugtatólag ható passzra sincsen lehetősége. Persze az okokat reggelig lehetne még keresni, sorolni, tegyük hozzá, ha az írek ellen kihúzzuk döntetlenre, ilyen játékkal könnyen lehet, hogy a pótselejtezőben járunk hasonlóan egy még erősebb riválissal szemben. A vasárnapi győzelem után Írországban örömtüzeket gyújtottak, de reálisan nézve az íreknek nem lesz keresnivalójuk a 2026. márciusi rájátszásban, ezzel a kerettel aligha vesznek két kört is sikerrel.

A következő vb-selejtezőn
kulcsemberek hiányozhatnak

Ami a magyar válogatott játékoskeretét illeti, a selejtezők több pozitív teljesítményt is hoztak. Elég a vasárnap az írek kapujának bal felső sarkába elképesztő gólt lövő Varga Barnabásra gondolni, aki szinte az egész selejtezősorozatban kiemelkedőt nyújtott, lapunktól négyszer is 7-es osztályzatot kapott, ami több mint kiváló produkció. Az örmények elleni hazai mérkőzést sárga lapjai miatt kellett kihagynia, öt mérkőzésen öt gólt szerzett, egyedül a lisszaboni 2–2 alkalmával nem járt sikerrel, de ott is jól teljesített (6-os osztályzattal). A kapuban sérüléséig Tóth Balázs bebizonyította, övé lehet a jövő – három meccsen védett, kétszer kapott 7-es osztályzatot, egyszer 6-ost –, míg hátul továbbra is Willi Orbán a legmegbízhatóbb pont, Örményországban 8-ast, Írországban 7-est kapott, de a többi találkozón is magabiztos volt. A csapatkapitány Szoboszlai Dominik igazi vezér volt, a kulcsjátékosok közül a leggyengébb teljesítmény Sallai Rolandé volt, aki Dublinban góllal kezdte a sorozatot, ám a nem sokkal később kapott piros lapja alapjaiban meghatározta későbbi produkcióját. A meglepetés kategória első helyét egyértelműen Lukács Dániel hozta el, aki debütált a csapatban, az örmények elleni hazai (2–0) találkozón fontos gólt szerzett, és vasárnap az írek ellen is ő szerezte meg a vezetést. A többiek teljesítménye leginkább ingadozó volt. Hátul Szalai Attila visszaverekedte magát a keretbe, de hol jobban, hol gyengébben játszott, Kerkez Milosnak is voltak jobb és rosszabb meccsei, Schäfer Andrásnak is akadtak remek megmozdulásai, majd kevésbé jó pillanatai, a rendkívül tehetséges Tóth Alex pedig biztosan teljesít még jobban a válogatottban.

A legnagyobb gond, hogy a következő világbajnoki selejtezősorozat kezdetére a most legjobban teljesítők közül Varga Barnabás is benne lesz a korban – 35 lesz addigra –, Willi Orbán pedig talán vissza is vonul, négy év múlva 37 esztendős lesz.

A magyar válogatottra legközelebb 2026 szeptemberében vár tétmérkőzés, a Nemzetek Ligája B-ligájában szeptember 23-án lép pályára, az Írországtól elszenvedett vasárnapi 3–2-es vereséggel tehát valóban lezárult egy fejezet a csapat életében.

EURÓPAI VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ
F-CSOPORT, 6. (UTOLSÓ) FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–ÍRORSZÁG 2–3 (2–1)
Budapest, Puskás Aréna, 59 411 néző. Vezette: Espen Eskas (Jan Erik Engan, Isaak Elias Bashevkin) – norvégok
MAGYARORSZÁG: Dibusz – Nego (Mocsi, 90+3.), Orbán, Szalai A., Kerkez – Schäfer (Ötvös, 63.), Tóth A. (Bolla, 76.) – Lukács D. (Styles, 63.), Szoboszlai, Sallai (Redzic, 90+3.) – Varga B. Szövetségi kapitány: Marco Rossi
ÍRORSZÁG: Kelleher – Coleman (Ebosele, 60.), O’Brien (Manning, a szünetben), N. Collins, D. O’Shea, Scales – Ogbene (Idah, 53.), Cullen (Taylor, 80.), Molumby (Kenny, 60.), Azaz – Parrott. Szövetségi kapitány: Heimir Hallgrímsson
Gólszerző: Lukács D. (3.), Varga B. (37.), ill. Parrott (15., 80., 90+6. – az elsőt 11-esből)